Felhívás!

Anyanyelvünk őre

Anyanyelvünk őre Cseperedő

Sinka Orsolya, a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás Általános Iskola hatodikos diákja szeret olvasni, fontosnak tartja az anyanyelv iránti tiszteletet, mely a helyesírásban és szép beszédben nyilvánul meg. Több anyanyelvi vetélkedőn vett részt, legutóbb a XXV. Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei Helyesírási Verseny döntőjén bizonyított. Bár nem került be a díjazottak közé, tisztességgel helyt állt.

– Orsi egy rendkívül elszánt, korához képest nagyon céltudatos lány, aki tele van lelkesedéssel, ötlettel, energiával. És közben úgy igyekszik tökéletesen teljesíteni, minden feladatát pontosan elvégezni, hogy az embernek az az érzése, hogy ez a lány lebeg a dolgok felett. Nem erőből dolgozik, nem esik kétségbe, nem panaszkodik, élvezettel és mérhetetlen nagy kíváncsisággal teszi a dolgát. Nagy elismerés, hogy részt vehetett a Kárpát-medencei döntőn, ahová az országos szakaszon elért negyedik helyezését követően kapott meghívást – mondta László Ildikó magyar szakos tanár.

A verseny első fordulójában összesen 4191 hatodikos vett részt, közülük 1196-on jutottak tovább a verseny második szakaszára, a döntőbe 32-en jutottak be.

A vetélkedőre Orsolya kitartóan, következetesen készült.

– Már egy hónappal a verseny előtt megkezdtük a felkészülést. A tanár néni mindig hozott feladatlapokat az elmúlt pár évben zajlott versenyről vagy éppen a verseny oldalán választott párat, és azokat oldottam. A döntő közeledtével még a Magyar Helyesírási Szótár is a kezembe került, és abból is tanultam. Én még álmomban sem gondoltam volna, hogy egy péntek este a tanár néni azzal hív fel, hogy „Orsi! Tovább jutottál a Simonyin a döntőbe!”. Nem gondoltam volna, hogy eljutok a döntőbe, ami Budapesten volt megszervezve, és mivel én soha nem jártam nemhogy Budapesten, de még Magyarországon sem, ezért nagy élmény volt számomra – tette hozzá.

– A felkészülés többletmunkát jelent mind a tanár, mind a tanítvány számára. Ez azt jelenti, hogy amikor a többiek órák után hazamentek, mi akkor ültünk le gyakorolni. Vagy amikor a többiek otthon hátradőltek játszani, olvasni, ejtőzni, Orsi akkor állt neki feladatokat oldani, szabályzatot olvasgatni.

Ehhez elszántság és kitartás kell. Mert mindennek ellenére másnap matekből, szociális nevelésből, biológiából is ugyanúgy kell teljesíteni, mint mindenki másnak. Ráadásul Orsi zenész, így a hangszerórákat is figyelembe kellett vegyük a felkészítők betáblázásakor – magyarázta a tanárnő.

A vetélkedőn különböző helyesírási feladatok voltak, például intézménynevek helyesírása, vagy szöveg kijavítása. Orsolya kedvencei ez utóbbi volt.

– Úgy érzem, a sok felkészítő meghozta a gyümölcsét, még pedig azt, hogy szinte kitűnően tudok helyesen írni, és egyúttal én vagyok az osztályunk helyesírási szótára – mondta a diáklány.

– Orsi nagyon nagyot fejlődött, ami a helyesírását illeti, de erősödött az önbizalma, az önbecsülése is. A nemzetközi szakasz lehetőséget nyújtott számára a világba való kitekintésre. És nem utolsó sorban a közös készülés – úgy érzem – bennünket is közelebb hozott egymáshoz, alkalmat adott egy olyan szoros tanár–diák-viszony kialakítására, amire csak a tanórák alatt nincs lehetőség. Úgy gondolom, hogy én azért vagyok a gyerekek mellett, hogy mankó lehessek abban a folyamatban, amit öntudatra ébredésnek nevezünk. A gyerek az iskolai évei alatt rá kell döbbenjen arra, hogy kicsoda is ő valójában, melyek az értékei, mit szeretne, mi az ő életének a célja, feladata. Ebben nagyon sokat segíthet a pedagógus – magyarázta a tanárnő.

Orsi rengeteget olvas, ez nemcsak a helyesírásán, de az igényes szóhasználatán és a véleményalkotó képességén is meglátszik.

– Ezúton is köszönetet szeretnék mondani Jakab Tímea tanító kollégámnak, akinek Orsi a szilárd alapjait köszönheti, hiszen ezekre tudtam én építeni, ezt a tudást tudtuk továbbgondolni. Én azon szerencsés tanárok közé tartozom, akinek a diákjai olvasnak. Igaz, hogy ez elvárás is a részemről, de közben igyekszem olyan friss és érdekes (nagyrészt kortárs) művekkel kínálni, bombázni őket, hogy megszülessen a belső igényük az irodalom iránt – emelte ki László Ildikó.

Orsolya szabadidejét zenehallgatással, rajzolással tölti. Kilenc éve jár mazsorettre a kézdivásárhelyi Tanulók Klubjához.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások