A trükkös madarak

Rendszerint a hangját hallom meg először, majd csak azután látom meg a közismert madarat, a barázdabillegetőt. Tavasszal az elsők között érkezik haza, vonuló madár, a telet a Földközi-tenger medencéjében tölti.

Legutóbb, amikor Izraelben jártam, épp télen, nagy élményt nyújtott egy barázdabillegetővel való találkozás. Ott szaladgált a parkoló autók között. Eszembe jutottak a nyári megfigyelések, azt figyeltem, mennyire másképp viselkedik itt, mint otthon, ahol csak a vonuláskor tartózkodik emberközelben. A barázdabillegető, mint neve is mutatja, a mezőgazdasági területek madara, de kedveli a vizek környékét, tavak partján, folyók mentén mindenütt billegeti hosszú farkát. Fészket épít vízközeli épületek üregeiben, kő- és farakások közt, hidak alatt. Négy-öt fiókát nevel, kivételesen hatot, évente kétszer, ritkább esetben háromszor. A fiókák két hét alatt kelnek ki a tojásokból, és ugyancsak két hétig maradnak még a biztonságot nyújtó fészekben, amire akkorára cseperednek, hogy elhagyják azt. Ekkor még egy hétig a szülőkkel maradnak a fiatalok. Idilli látvány: legelő tehenek közt röpködő barázdabillegető család.

A kotlási és fiókanevelési időszakban, ha valami vagy valaki túl közel kerül a költőterületéhez, a fészekhez, és a szülők úgy értékelik, hogy veszélyt jelent számukra, akkor egy trükköt vetnek be védekezés gyanánt, mégpedig: az egyik szülő sérültnek tetteti magát, úgy verdes, mintha sérült lenne, hogy elterelje a figyelmet.

Egyik alkalommal autóval mentem ki az erdőre, erdei legelőn haladtam át, a földúton haladva egy barázdabillegető került a jármű elé, és a sérült trükköt játszotta. Egy másik alkalommal egy csilpcsalpfüzike fészkéhez kerülhettem közel, mert a madár azonnal magára vonta a figyelmet. Hagytam becsapni magam, így elvezetett a fészkétől, akár a barázdabillegető, amelyik csak addig sántikált, míg kikerültem a revír határából, akkor egy szempillantás alatt „meggyógyult” és elrepült.