A sport egy életforma

Csutak Tamással, a Gáll Lajos Futókör vezetőjével, a közismert atlétával arról beszélgettünk, hogy milyen körülmények játszottak közre abban, hogy a sportágak közül a szaladást választotta. Pályafutása során több száz érmet nyert, majd edzőként, testnevelő tanárként újabb tehetségeket fedezett fel és indított el ezen a pályán.

Csutak Tamás végzettségét tekintve testnevelő tanár, de a háromszékiek körében atlétaként, a Gáll Lajos Futókör elnökeként vált közismerté. Sepsiszentgyörgyön született 1961. július 16-án, feleségével, Edittel 33 évvel ezelőtt házasodtak össze, két gyerekük született Orsolya és Hunor, akik három unokával ajándékozták meg. A négyéves Milán Sepsiszentgyörgyön él szüleivel, az 5 és fél éves Grayson és a 2 és fél éves Angelina pedig az Egyesült Államokban.

Tamás kisgyerekként orvosnak készült, de a sport iránti szeretete és tehetsége más irányba terelte.

– Az 1-es számú Általános Iskola, a mai Plugor Sándor Líceum szomszédságában laktunk, minden délután a sportpályán voltunk, rúgtuk a bőrt, kézilabdáztunk, kosaraztunk, teniszeztünk, s persze szaladtunk az iskola körül. Nagy örömmel emlékszem vissza a tornaórákra, Fodor Sándor volt a testnevelő tanárom. Az első egyéni sportsikeremet VII. osztályos koromban értem el, amikor városi asztaliteniszbajnokságban döntőt játszottam a Székely Mikó Kollégium ebédlőjében. Mindig szerettem szaladni, az atlétikában az fogott meg, hogy az eredmény csakis a saját teljesítményemtől függött – magyarázta

A versenyszellem a mai napig megmaradt benne, igyekszik minden megmérettetésen részt venni.

– Gyerekkoromban is szerettem de most is nagyon szeretek versenyezni. Szerettem felmérni magam, hogy mire vagyok képes, meg tudom-e valósítani álmaimat, célkitűzéseimet. Mikor nekifogtam atletizálni, a legjobb szerettem volna lenni itt a városban, majd a megyében, később a válogatottba szerettem volna bejutni, s hála az Istennek minden sikerült – tette hozzá mosolyogva.

Az évek során több száz versenyen indult és szinte minden alkalommal a díjazottak között volt. S bár mindig a győzelemre törekedett, sportszerűen fejet hajtott azok előtt, akik egy adott versenyen jobban teljesítettek nála. A kudarc inspirálta, növelte kitartását és teljesítményét.

– A 41 év alatt, amióta szaladok, 347 versenyen indultam egyéniben vagy csapatban, és 302-szer állhattam fel a dobogó valamelyik fokára. Ebben a 347 versenyben van városi, megyei, országos és nemzetközi verseny – mondta.

Csutak Tamás tizenhárom éve a Kovászna Megyei Sportigazgatóság szakelőadója, korábban edzőként is tevékenykedett, Papolcon pedig sporttanárként dolgozott. S bár már nem tanít, igyekszik minél több sporteseményt szervezni a fiataloknak.

– Bevallom, hiányzik a tanítás, mert nagyon szerettem, szeretek a gyerekek közt lenni, de nem szakadtam el a sporttól, most is igyekszem minden sportrendezvényre eljutni, próbálok valami módon mindenkinek segíteni, s a fiatalok számára is szervezek versenyeket. Úgy gondolom, egy jól megszervezett verseny, esemény talán másoknak is ad majd motivációt, hogy tegyenek valamit közösségünkért, városunkért. Próbálok hagyni valamit magam után. Minden sikerem, tanítványaim sikere azt bizonyította, hogy jól választottam, amikor az atlétika mellett döntöttem. S bár mint sportoló, majd edző sokat voltam távol családomtól, szerencsére feleségem mindig támogatott és támogat, megértette, hogy ez számomra fontos, az életem egy részét jelenti, s örült sikereimnek, vigasztalt a kudarcok után – mesélte Csutak.

Unokái már látták versenyezni, s abban bízik, hogy példáját követik, és ők is kedvet kapnak a sportolásra.

Meglátása és sokéves tapasztalata szerint csökkent a mai fiatalok körében a sportolási vágy, órákat töltenek a számítógép előtt, de úgy véli, ha a család, a szülők jó példával járnak elől, akkor a gyerek is „megmozdul”.

Ha most lenne tizenéves, szintén ezt az életformát választaná.

– A „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre most biztos azt válaszolnám, hogy bajnok szeretnék lenni – mondta Csutak Tamás.