A régi nyarak íze, illata

Folytatjuk sorozatunkat, melyben közéleti személyiségek osztják meg gyerekkori vakációs emlékeiket a Cseperedő olvasóival. A mai részben Bartha Zonga múzeumpedagógus mesél gyerekkoráról.

„Gyerekkorom legszebb nyarait a dédszüleimnél, nagyszüleimnél, unokatestvéreimnél töltöttem falun. Ez az idő a felhőtlen kóborlásoké, csatangolásoké volt, s bár néha próbáltak bevonni a ház körüli munkákba, mindig játék lett a vége: a tornácon főztünk, a szénában hempergőztünk, a kispadon hasra vágódva olvastuk az indiános történeteket, majd később a lányregényeket. Diákként aztán egyre többször alakult úgy, hogy táborozni mehettem. Voltam a zabolai Csipkésben, Kommandón, a Balatonon, de különböző versenyek jutalmaként külföldre is eljutottam, és ez akkoriban hatalmas kalandnak tűnt. Az a kevés idő, amit otthon töltöttem, az sem a négy fal között telt, mindig akadt játszótárs, akikkel »felfedezőutakra« mehettünk a tömbházak közti betonrengetegben” – mesélte Bartha Zonga.

Csodálatos emlékeket, ízeket, illatokat őriz lelkében.

„Egyre gyakrabban jut eszembe a régi nyarak íze, illata, a friss borsó, az esti frissen fejt tej, a széna sustorgása, a vasárnapi kispadon ücsörgés, de a nagyapám ceremónikus borotválkozása, a nagyanyám hajnali sertepertéje is mindegyre emlékeimbe tolul. A felhőtlenség, a gondtalanság a legnagyobb kincs, amit ezekből az időkből őrzök, de ott vannak az unokatestvéremmel való szerepjátékok, a nagymamák sütijei, az új, nyári barátságok, patakban fürdőzések és intenzív levelezések is. A fiamnak a falusi természetközeliségről és az ő dédszüleiről szoktam mesélni, meg persze a vicces kalandokról, amik velem történtek hajdan. Az én gyerekeimnek már nem élnek falun nagyszülei, és mindig azon töröm a fejem, hogy valahogyan ezt pótolni tudjam” – tette hozzá.

Ma már bőséges a választék a táborozás terén.

„Ami a táborozást illeti, hozzánk képest sokkal fiatalabb korban van már erre alkalmuk a mai gyerekeknek, és szerencsére táborozási lehetőségekből is bővelkedünk minden nyáron. Azt látom legnagyobb különbségnek, hogy sokkal inkább hajkurásszák a mai gyerekek a szüleikkel együtt az elfoglaltságokat, a tevékenységeket, a csendes, olvasgatós, semmittevős lustálkodásoknak valahogy mintha nem szabadna teret hagyni, pedig ez szerintem, és szakemberek szerint is, nagyon sok szempontból fontos lenne” – állítja.

„Azt hiszem, mi nagyon különleges helyzetben vagyunk, mert a fiam csodálatos tanítói olyan észrevétlenül lopták a gyerekek fejébe, lelkébe a tudást, hogy az soha nem volt nyűg. A nyári szünet azonban nagyon hosszú, és úgy gondolom, hogy apránként, ismétlésképpen néha nem árt elővenni egy kis tanulnivalót. Erre van egy nyári böngészőnk, ami játékosan ismétli át a tanultakat, viszont nem kötelező megoldani, és emiatt szerintem sokkal szívesebben vesszük elő. Ugyanakkor úgy vélem, hogy nem szabad túlzásba vinni a házi feladatokat, mert gyakran éppen a tanulás örömét oltjuk ki vele” – magyarázta az édesanya.

Ha most lenne gyerek, bejárná az erdőket, mezőket.

„Egész nap a természetben bóklásznék, új barátokat kutatnék, semmi olyanban nem vennék részt, ami kötelező, ami programszerű. Nagyon szívesen lennék újra felhőtlenül boldog”.