A régi nyarak íze, illata

A régi nyarak íze, illata Cseperedő

Folytatjuk sorozatunkat, melyben közéleti személyiségek osztják meg gyerekkori vakációs emlékeiket a Cseperedő olvasóival. A mai részben Bartha Zonga múzeumpedagógus mesél gyerekkoráról.

„Gyerekkorom legszebb nyarait a dédszüleimnél, nagyszüleimnél, unokatestvéreimnél töltöttem falun. Ez az idő a felhőtlen kóborlásoké, csatangolásoké volt, s bár néha próbáltak bevonni a ház körüli munkákba, mindig játék lett a vége: a tornácon főztünk, a szénában hempergőztünk, a kispadon hasra vágódva olvastuk az indiános történeteket, majd később a lányregényeket. Diákként aztán egyre többször alakult úgy, hogy táborozni mehettem. Voltam a zabolai Csipkésben, Kommandón, a Balatonon, de különböző versenyek jutalmaként külföldre is eljutottam, és ez akkoriban hatalmas kalandnak tűnt. Az a kevés idő, amit otthon töltöttem, az sem a négy fal között telt, mindig akadt játszótárs, akikkel »felfedezőutakra« mehettünk a tömbházak közti betonrengetegben” – mesélte Bartha Zonga.

Csodálatos emlékeket, ízeket, illatokat őriz lelkében.

„Egyre gyakrabban jut eszembe a régi nyarak íze, illata, a friss borsó, az esti frissen fejt tej, a széna sustorgása, a vasárnapi kispadon ücsörgés, de a nagyapám ceremónikus borotválkozása, a nagyanyám hajnali sertepertéje is mindegyre emlékeimbe tolul. A felhőtlenség, a gondtalanság a legnagyobb kincs, amit ezekből az időkből őrzök, de ott vannak az unokatestvéremmel való szerepjátékok, a nagymamák sütijei, az új, nyári barátságok, patakban fürdőzések és intenzív levelezések is. A fiamnak a falusi természetközeliségről és az ő dédszüleiről szoktam mesélni, meg persze a vicces kalandokról, amik velem történtek hajdan. Az én gyerekeimnek már nem élnek falun nagyszülei, és mindig azon töröm a fejem, hogy valahogyan ezt pótolni tudjam” – tette hozzá.

Ma már bőséges a választék a táborozás terén.

„Ami a táborozást illeti, hozzánk képest sokkal fiatalabb korban van már erre alkalmuk a mai gyerekeknek, és szerencsére táborozási lehetőségekből is bővelkedünk minden nyáron. Azt látom legnagyobb különbségnek, hogy sokkal inkább hajkurásszák a mai gyerekek a szüleikkel együtt az elfoglaltságokat, a tevékenységeket, a csendes, olvasgatós, semmittevős lustálkodásoknak valahogy mintha nem szabadna teret hagyni, pedig ez szerintem, és szakemberek szerint is, nagyon sok szempontból fontos lenne” – állítja.

„Azt hiszem, mi nagyon különleges helyzetben vagyunk, mert a fiam csodálatos tanítói olyan észrevétlenül lopták a gyerekek fejébe, lelkébe a tudást, hogy az soha nem volt nyűg. A nyári szünet azonban nagyon hosszú, és úgy gondolom, hogy apránként, ismétlésképpen néha nem árt elővenni egy kis tanulnivalót. Erre van egy nyári böngészőnk, ami játékosan ismétli át a tanultakat, viszont nem kötelező megoldani, és emiatt szerintem sokkal szívesebben vesszük elő. Ugyanakkor úgy vélem, hogy nem szabad túlzásba vinni a házi feladatokat, mert gyakran éppen a tanulás örömét oltjuk ki vele” – magyarázta az édesanya.

Ha most lenne gyerek, bejárná az erdőket, mezőket.

„Egész nap a természetben bóklásznék, új barátokat kutatnék, semmi olyanban nem vennék részt, ami kötelező, ami programszerű. Nagyon szívesen lennék újra felhőtlenül boldog”.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások