A lovak szerelmese

Késő délután indultunk el ifj. Fodor Istvánnal a Bodoki-havasok lábánál elterülő legelőre, hogy felkeressük az ottani tehénpásztort, akinek világ életében a szakmája a juhok és tehenek őrzése volt. Neki biztosan vannak igaz medvés történetei, ami a készülő medvéskönyvbe felhasználható.

Előtte ellátogattunk egy, a faluhoz közel eső kukoricáshoz, hogy megnézzük mekkora kárt tettek az ültetvénybe a medvék. A látvány magáért beszélt, lesújtó. Sokat nem sürögtünk a letarolt kukoricásban, mert legtöbb esetben a medve nappal is ott tartózkodik, és nem ajánlatos vele találkozni.

Kutyák ugatása jelezte, hogy közeledünk az esztenához. A teheneket már láttuk, és megjelentek a kutyák is. Majd Deregán János fogadta üdvözletünket, és miről másról beszélgettünk…, hát a medvékről. Csak, hogy itt kint a hegyi legelőn ez a téma valóságosabb, mint a tévében.

Majdnem naponta jár a medve errefelé – mondta a pásztor. Élete során több száz példányt látott, nem kíváncsi rá, tudja, milyen hatalmas erővel bír a medve, egy csapással üti le a tehenet. A közeli találkozástól az Isten óvjon meg mindenkit – üzeni az embereknek.

Négy jó kutyája van, közösen hajtják el az esztena környékén ólálkodó nagyvadakat. „Legtöbb esetben sikerrel is járunk, de van, mikor megfordul a szerencse, ekkor elől szaladunk mi, utánunk a kutyák, és őket követi a medve” – fejtette ki részletesebben. Negyven éve, hogy az esztenán van, ennyi medve soha nem volt, nagyon figyelmesek kell legyenek, mondja. Aggodalma nem alaptalan, mert ha egy tehenet elkap a vad, annak az árát ő kell kifizesse. Beszélgetésünk alatt az egyik tehén harminc méterre távolodott el, és már küldte is az egyik pásztorlegényt utána. „Mert az árokban most is itt vannak a medvék” – adott magyarázatot. Akkor tűnt fel a rövidre nyírt, szőke hajú, szép arcú legényke. Megkérdeztem, hogy hívják, Kovács Edgárdként mutatkozott be.

Ősszel megy negyedik osztályba, az állomási Ady Endre-iskolába. Nagyon szereti az esztenai életet, mikor felnő, pásztor szeretne lenni. Nagybátyja csak nevetett, majd a legelő alsó felébe mutatott, ahol két ló legelészett, értük van itt, akár hetekig is, mondta.

Kelemen László