A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

A cinege cipője

A cinege cipője Cseperedő

A cinege cipője mindannyiunk gyermekkori, Móra Ferenc által írt kedvenc verse. Emlékszem, azonnal meg is tanultam, és azóta is tudom. Év közben megfeledkezek róla, de minden évben, amikor beköszönt az ősz – a levelek sárgulni kezdenek, szilva és szőlő illat járja át a környezetünket, és feltűnik a sárga mellényes, fekete sapkás kis madarunk a széncinege, izgágán kutat rovarok után, átfésül minden faágat, benéz minden levél alá – azonnal eszembe jut a költemény. Újra és újra örömmel tölt el a vers felidézése és felolvasása, amely az őszi madárélet foglalatosságát mutatja be. Ebből tanultam meg, hogy a bölömbika nem egy négylábú szarvasmarhaféle állat, hanem egy vándormadár. A cinege pedig nem vándormadár, egész évben itthon van, itt neveli fel fiókáit. Emberlakta településeken – de erdőszélen is – előszeretettel fogadja el a pár szál deszkából elkészített mesterséges fészekládát, ahova puha fészekanyagot hord, és rakja le tojásait tavasszal. És amikor vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, a cinegecsaládok elkezdenek kóborolni, kis csapatokba verődni. Az erdőről bejönnek a városokba, falvakba, és hogy ne legyen nagy bánata egyetlen cinegemadárnak sem, gondoskodjunk róluk, helyezzünk ki számukra élelmet, működtessünk téli madáretetőt. Addig is míg beköszönt a tél és egyben a madáretetés ideje, minden kedves gyermek és felnőtt barátomnak ajánlom a verset szeretettel.

Móra Ferenc: A cinege cipője

 

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

 

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

 

Kapkod fűhez-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

 

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagy uraknak varrja.

 

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

 

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

 

Csak a cinegének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

 

Keresi, kutatja,

repül gallyrul gallyra:

“Kis cipőt, kis cipőt!” –

egyre csak azt hajtja.

Kelemen László

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.