Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Madéfalva üzenete

Madéfalva üzenete

1764. január 7-e vérrel íródott be a székelység történelmébe. E nap hajnalán ugyanis Madéfalván több száz ártatlan személyt, köztük gyermekeket, asszonyokat és öregeket gyilkoltak halomra báró Siskovicz (mások szerint Siskovics vagy Siskowich) József altábornagy parancsára, Caratto osztrák császári ezredes katonái. Az esztelen vérengzés emléke madéfalvi veszedelem, latinul Siculicidium, vagyis székelygyilkosságként rögződött a köztudatban.

Hirdetés
Hirdetés
Embert próbáló idők

Embert próbáló idők

Óesztendő vége és az újnak kezdete a vissza, illetve magunkba tekintés, összegzés és számadás időszaka kell, hogy legyen. Csak így tudjuk ugyanis megállapítani, hogy földi létünk vándorútján most éppen hol járunk, és milyen irányba tartunk. Ezzel pedig nem csak önmagunknak, hanem a minket elindító család, nemzet, valamint kultúrkör tagjainak is tartozunk. Hiszen a saját életünk alakulása kihatással van az övékére is, amint azt a földrészünkön lejátszódó folyamatok és azok gyászos következményei egyaránt bizonyítják. Európában ugyanis embert próbáló időket élünk, amit, ha egyénenként nem állunk ki, akkor közösségként is óhatatlanul elbukunk.

Bennünk van a múlt!

Bennünk van a múlt!

Igazi ünnepet terítettek szét ebben a zűrzavaros jelenben Magyarországon; olyan ünnepét a magyar népköltészetnek, néptáncnak, mely hozza az egykori hétköznapokban vívódó dédjeink dalait, táncait is. Ez a Fölszállott a páva verseny, melyen részt vehetnek a trianonos szomszéd államok magyar néprészei is. (Nem cinikusan, hanem igazságként most is, tényként mondom, hogy a trianonos nemzetfertőzést máig nem gyógyulták ki a „szomszédos baráti országok” megélhetési politikusai…)

Időcsapdába kerültünk

Időcsapdába kerültünk

Magunk mögött tudunk egy újabb évet, amikor nem történt jelentősebb előrelépés a székelyföldi autonómia ügyében. Hátrahagyunk egy olyan évet, ahol akárcsak az előzőekben, fel-fellobbant a román-magyar konfliktus, hogy csak egy példát adjak, robbant a puliszka, jobban mondva a miccs Hargita megyében. Olyan évünk volt, mint a többi: a bukaresti politikusok idén is ugyanolyan gyakorisággal járták a törvényszéket, bíróságot, mint korábban. 2017-ben is tüntetett a nép, utcára vonultak az emberek, és ugyanúgy maradtak a semmivel, ahogy eddig is.

Önszerveződő háromszéki karácsony

Önszerveződő háromszéki karácsony

Jó érzés látni, illetve olvasni a helyi lapokban, hogy a nagy ünnepi készülődések közepette vannak több tucatnyian Háromszéken is, akik elkötelezetten tesznek azért, hogy Karácsonyt mindenki a magáénak érezze. Egyre több településről érkezik hír, hogy a helyi közösségek erejüket összekovácsolva szolidaritást mutatnak, összefognak azok érdekében, akik valamilyen oknál fogva a nagybetűs Élet perifériájára szorultak.

Mi mennyi?

Mi mennyi?

A naponta kiátkozott szociáldemokrata-demokrata liberális koalíció teljesítményénél már csak az ellenzék produkciója siralmasabb. Azt mondja hétfőn a liberális párt jeles képviselője a parlamentben a költségvetés vitáján, hogy azért nem lesz jövő évben beruházás ebben az országban, mert az RMDSZ, „szembemenve a romániai polgármesterek érdekeivel”, nem szavazta meg a plénumban, hogy a helyi önkormányzatoknak a jövedelemadóból visszaosztott összeget 71 százalékról 100 százalékra emeljék, és ezért – háttéralkuban – 40 millió lejt kapott a marosvásárhelyi reptér felújítására és a székelyföldi utak rendbetételére.

Szolgálatban egy életen át

Szolgálatban egy életen át

A nemzet napszámosainak újabb csapata vonult nyugdíjba. Máskor nagyon könnyen elmentünk az ilyen események mellett, hisz mellettünk naponta fordulnak meg olyanok, akik végigdolgozott évtizedek után szegre akasztják az addig használt szerszámot, s elindulnak a nyugodtság, a hátralévő nyugalmas életszakasz útján. Hogy ez az út mennyire járható, mit tartogat még az azon bandukolók számára, az a jövő titka, ahogyan ezt mondani szokás.

A nemzetáruló lélekkufár

A nemzetáruló lélekkufár

Az elmúlt hét kiemelkedő politikai eseménye a Jobbik valamint az SZDSZ utódpártjainak közös tüntetése volt. (Egy zárójelet megérdemel az SZDSZ-utódpártiság kérdése: az, hogy az SZDSZ tovább él a pénteki tüntetőkben, Momentumban, az Együtt-ben és az LMP-ben, nem jelenti azt, hogy a párt legvehemensebb nemzetellensége ne élne tovább egy másik politikai alakzatban is, a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióban.)

Kezeskednek

Kezeskednek

Első olvasatra és hallásra meghökkentő nagyotmondásnak is tűnhetnek a magyar női kézilabda-válogatott németországi szerepléséről szóló legilletékesebb nyilatkozatok. Kim Rasmussen szövetségi kapitány és Pálinger Katalin szövetségi alelnök (a válogatott korábbi csodakapusa) egyaránt úgy értékeli, hogy a magyar nemzeti csapat tagadhatatlan fejlődést mutat mind játéktudásban, mind pedig küzdőszellemben és kohézióban. A női kézilabda világbajnokságok történetében jegyzett leggyengébb helyezés után ilyesmiket állítani bátorság vagy botorság, mondhatná bárki. És talán mégsem.

Szezonvégi optimizmus

Szezonvégi optimizmus

Már csak azt várom, hogy nyugvópontra jusson végre ez az egész igazságügyi reform, mert előre láthatóan csak így fog elülni az a parttalan politikai cirkusz, amivel elárasztotta a nyilvánosságot. Szinte látom, hogy abban a pillanatban, amint lezárul a folyamat, vagyis lejár a „válság” szezonja, visszaszorulnak legalább ideig-óráig a hírtelevíziók és közösségi médiák manipulatív algoritmusain csüngő dühös emberek csoportjai, és sematikus véleményeik aktualitás híján nagy robajjal örvénylenek majd lefele a demokrácia öblítőcsészéjében.

167 éves látomás

167 éves látomás

Jósok, jövendőmondók az emberi világban mindig is voltak. Amit azonban Arany János végzett 33 éves korában – krisztusi kor –, 1850-ben, az már több a víziónál, a látnoki jelzésnél. Elképedve, valóságos ijedelemben olvasom most újra Gondolatok a béke-congressus felől (1850.) című elégiáját. Gondolati líra? Itt a líra csak segít, hogy a gondolat elárassza a lelket. A rá jellemző verstani gondosság a magyar nemzettől az emberi faj önpusztító gyűlölködésének magasságáig – inkább síri mélységéig – világítja a sorscsapásoknak nevezett fajpusztítást.

A szelídség ereje

A szelídség ereje

Jóságos, jámbor ember volt Sándor bácsi. Halk szavú, szelíd teremtés egy hangoskodó és zavaros történelmi időszakban, amikor kistérségünk társadalmában is nőttön-nőtt a feszültség, ami nyilván erőszakban, például gyakori bicskázásokban nyilvánult meg, s úgyszintén súlyos volt az elnyomás, hiszen a kommunista hatalom által célul kitűzött kisajátítások, az államosítás, a szövetkezetesítés vagy kollektivizálás 1948-at követően csak ilyen eszközökkel volt végrehajtható.