Tomori Pál esete a székelyekkel

Tomori Pál esete a székelyekkel

A székelyek háromkötetes történetében Péterfi Bence ismerteti a betelepedés után kialakult székely társadalom rétegszerkezetét. Idézi Brodarics István, a mohácsi csata történetét megíró korabeli történész véleményét arról, hogy „e harcias és vad nép” – mármint elődeink – közül „senki sem nemes és nem paraszt, mindannyian ugyanazon jog szerint ítéltetnek meg, akárcsak a svájciak”. A szerző telitalálatnak tartja a svájci szabadparaszti világgal való összehasonlítást. (Milyen kár, hogy jelenük viszont eltérő!)

Rossz tréfa

Rossz tréfa

Akarsz-e, olvasó, játszani fantáziát? Rajta hát:
1. Egy nagy nyugati ország egy nemzetközi hitelintézettől kölcsönöz egy nem is olyan nagy összeget. Majd félévenként a következő jelenet ismétlődik meg: a hitelintézet képviselője ellenőrzésre jön a nyugati országba, tárgyal annak vezetőivel, és délután sajtóértekezletet hív össze, amelyen ő ül az asztal közepén, és bejelenti, milyen fizetéseket kell csökkenteni, szociális juttatásokat levágni, hány embert kell állásából kidobni a házigazda országban.

A Művész beépült Sepsiszentgyörgy kulturális életébe

A Művész beépült Sepsiszentgyörgy kulturális életébe

Ismét megszokott kifejezés lett, hogy megyünk a moziba, de ezért bizony hosszú harcot kellett vívni. És hogy mégis sikerült visszakapni, azt az önkormányzat akaratának, személy szerint Sztakics Éva alpolgármester kitartásának is köszönthetjük, aki – amint olvasom a korabeli sajtóból – még a RADEF azon döntése előtt, hogy visszaadják a mozikat, 2007 augusztusában a kovásznai protokollvillában nyaraló akkori államfőt, Băsescut is megkereste a visszaszerzése érdekében, nem beszélve a későbbi 28 perről és a bírósági határozat érvényesítéséért folytatott küzdelemről.