A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Már előző nap elterveztem, hogy másnap este madármegfigyelést végzek, pontosabban a nemrég kirepülő erdei fülesbagoly-fiókákat figyelem meg, hogy miként viselkednek, míg a szülők élelem után kutatnak, és mit csinálnak, amikor megérkeznek.
Negyven napja esik az eső, kisebb kihagyásokkal. Lehet mégis igaz a népi megfigyelés, mely szerint, ha Medárd napján (június 8.) esik az eső, akkor negyven napig meg sem áll. Patakok, folyók léptek ki a medrükből, öntötték el az ártereket, károkat okozva.
Székelyföldön, Háromszék erdeiben mindig is volt medve, öt–tíz évente pedig meg-meglátogatta a várost is, Sepsiszentgyörgyöt. A nyolcvanas években egyszer átsétált az Olt folyót átszelő hídon. 2012-ben a Puskás Tivadar Líceumban járta meg magát, de volt, hogy a sugárúton kísértette végig magát a helyi rendőrökkel.
Na, nem a mesebeli Jancsi és Juliskára gondoltam, hanem a sepsiszentgyörgyi Ősz utcai gólyapárra, a bekamerázott fészek szereplőire, akiket az Ősz utca lakói neveztek el.
Új helyszín, új évad, új szereplők! Ezzel a bejelentéssel fordult a gólyakedvelők felé Fanni és Ottó közösségi oldalán az oldal működtetője. Köztudott, hogy a Sepsi Rádió és a sepsiszentgyörgyi Rara Avis Madártani Egyesület közös projektje keretén belül pár évvel ezelőtt Oltszemen bekameráztak egy gólyafészket, így az állatbarátok napi rendszerességgel követhették Fanni és Ottó életét.
Gyermekkoromban, főként az általános iskolás éveimben nagyon vártam a nyári vakációt. Májusban, mikor előbújtak a cserebogarak, és esténként a barátokkal tovább maradtunk kint a tömbházak körüli téren, hogy részesei legyünk a cserebogarak rajzásának, megcsapott a szabadság szele, és egyre többet gondoltam a nagy nyári vakációra.
Nem lehet összetéveszteni a szarka „csörgését” semmilyen más madár hangjával. Kora hajnalban kezdett el csörögni, gondoltam valamibe sántikál, ezért kimentem megnézni. Megláthatott, me...
A diófa irányából jött a kedves madárének. Még nem borult zöldbe a fa, így könnyedén szem elé kerülhet a jól ismert tulajdonosa, a tengelic. A tavaly Magyarországon a tengelic nyerte el az év madara címet. Bármikor megcsodálhatjuk a tarka tollú, aranytorkú madarat, ugyanis énekesünk egész évben a környezetünkben van.
Délután fél ötre volt a találka megbeszélve Gácz István vadőr barátommal. Már rég vártam ezt a napot, ugyanis még a tél folyamán megegyeztünk abban, hogy valamikor tavasszal kimegyünk ...
A természetben minden évszaknak megvan a maga szépsége. De ha választanom kellene, hogy melyik hónap legyen a kedvencem, bajban lennék, már azért is, mert mindeniket szeretem. A tavaszt azonban mindig izgatottan várom.
Nem is lehetett volna szebb időt kívánni az európai medvemegfigyelő napra, mint amilyen volt. Már korán reggel nagy izgalommal indultam el otthonról. Az a gondolat foglalkoztatott, vaj...
Valamikor azért jártunk erdőre – legtöbbször hétvégeken –, hogy a város zajától távol legyünk, hétköznapi gondjainkat magunk mögött tudva nyugalmat és kikapcsolódást találjunk. Ezt neveztük kirándulásnak.
Mikor már azt hittük, hogy végre itt a várva várt tavasz, újra beköszöntött a tél. A mínusz fokok rosszul esnek, ráadásul volt egy-két nap, amikor megízlelhettük a tavasz illatát, a lágy napsugarak melegét ami azonnal kicsalta az embereket a természetbe, parkokba, másokat a kertekbe tevékenykedni.
Menetrendszerűen érkeznek haza a vándormadaraink. Február végén már megérkeztek a seregélyek, őket nyomba követték a bíbicek. Előtte vártam a mezei pacsirtákat Zsuzsanna napjára, de nem érkeztek, amin nem csodálkoztam, mert mindeddig egyszer sem láttam vagy hallottam mezeipacsirta-trillát a mezők fölött február tizenkilencedikén, de azért mindig kimegyek egy mezőrészre még akkor is, ha húszcentis hótakaró borítja a tájat.
Ismerős hangra lettem figyelmes, balkáni gerle búgó hangjára. Egy villanyhuzalon pillantottam meg a gerlepárt, a hím épp hevesen udvarolt a tojónak. Ebben nincs semmi rendkívüli, hogy ...
Reggelente, amikor kimegyek az udvarra, az első madár, amivel mindig találkozom, az egy balkáni gerlepár. Már ismernek, közeledésemre nem repülnek el. A kert végében lévő akácfa ágán ü...
A székelyszáldobosi vadásztechnikus, Román Richárd télen-nyáron, az év minden napján járja az erdőt, végzi feladatát erdészként, vadőrként, vadászként Erdővidék erdeiben, és ezt teszi szívvel-lélekkel. Elkísértük őt már vadetetésre, vadlesre, őzbakvadászatra, cserkelésre, bepillantottunk a vadőr mindennapi munkájában. Most arra voltunk kíváncsiak, hogy az, aki nagyragadozók között nőtt fel, miként áll az apróvadak vadászata terén.
Vándormadaraink zöme Afrikában telel. A gólyák az egyenlítőt is átlépik, és akár a Fokföldig is elmennek. Háromszéken, Hidvégen elsőként 1908-ban, egy fiatalon felgyűrűzött gólya bizonyította be, hogy a vonuló gólyák átlépik az egyenlítőt.
Igazi téli nap fogadta azt a száznál is több érdeklődőt, akik Erdőfülén gyűltek össze Román Richárd, a bardoci vadászcsoport vadőre, és az erdőfülei közbirtokosság meghívására a farsangi vadetetésre.
Mintha a hóval érkeztek volna meg a téli vendégmadaraink, egyszerre csak feltűntek mindenütt. Csízek, fenyőpintyek nagy csapatokban, több helyen is. A csízt könnyű felismerni: a hímek ...
Kis híján saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy nagyon is valós a székely mondás: a medve nem játék. Gyűjtőmunkába fogtam egy medvés könyvhöz. Medvés történeteket göngyölítek fel, és mivel a tervek szerint a könyv gazdagon lesz illusztrálva, nekiláttam medvéket fotózni. Csakhogy hamar rá kellett jönnöm, nem is olyan egyszerű feladat, mert hiába hallom a rádióban, látom a tévében, olvasom az újságban, hogy nagyon el vannak szaporodva a medvék, erdőjárásaim során eggyel sem találkoztam.
A vándorsólyom több évtizednyi szünet után, 1997-ben újra költött Magyarországon, és a 20. évfordulóra emlékezve, a világ leggyorsabb madarának szentelik a 2018-as esztendőt, közli a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
Három hónapja kaptam ajándékba egy Welsh terrier kutyakölyköt. Kérdeztem a barátomat, mit kell tudjak róla? És ahelyett, hogy beavatott volna a faj rövid történetébe, kérdéseket tett fel: macskád van-e, tyúkot tartasz-e? Van, mondom, macskám is, tyúkokat is tartok, sőt, nyulaim is vannak. Akkor a macskát el fogja űzni, a tyúkokat meg fogja ölni, a nyúlpajtát kifogja rágni.
Ezerkilencszázkilencvenkilencben szervezte meg az első madárkarácsonyt a sepsiszentgyörgyi Rara Avis Madártani Egyesület. A központi parkban háromtálcás dúcetetőt helyezett ki az egyesület, és ezzel indult a madárkarácsony.
Talán nincs is olyan gyermek, aki a decembert ne szeretné. Alig lépünk be az év utolsó hónapjába, máris (december 5-én este) elindul a Mikulás, puttonyában a sok ajándékcsomaggal.
A szokásos körútra indultunk Uzon, Sepsimagyarós, Lisznyó útszakaszon Ambrus László madarászbarátommal. A táv nem túl hosszú, közel húsz kilométer, párórás túrának épp megfelelő. A természet mindig mutat újat magából, akárhányszor is megyünk ezen az útszakaszon.
A román vízügyi és erdészeti minisztérium 2016-ban 1700 nagyragadozó – 552 barnamedve, 657 farkas, 482 vadmacska – kilövését akarta engedélyezni Romániában. A zöldszervezetek, állatvédők tiltakozásba fogtak, aláírást gyűjtöttek a nagyvadak védelmében.
Nagy izgalommal vártuk gyermekkorunkban, hogy lehulljon az első hó. Emlékszem, novemberben, minden reggel, felkelés után az volt első, hogy kinéztem az ablakon, lett-e hó. És amikor egyik reggel arra ébredtem, hogy araszos hó áll a terasz párkányán, akkor még az iskolába is korábban mentem.
A tavaly ősszel a kőröspataki polgármesteri hivatal kezdeményezésére a helyi Kálnoky Ludmilla Általános Iskola és a sepsiszentgyörgyi Rara Avis Madártani Egyesület T-fákat helyezett ki...
Október vége az a periódus, amikor fel lehet eleveníteni a téli madáretetéssel járó dolgokat. Elővenni a téli madáretetőket, ha van javítani való rajtuk, azt kiküszöbölni, esetleg újat barkácsolni.
Alig fordítottuk át a naptár lapját októberre, máris beköszöntött a fagy. Aki még várt a zöld paradicsom leszedésével, mint én is, annak lefagyott, ezért nem maradt hátra más, mint kiszedni a töveket és felásni a kertet.
Két közismert és közkedvelt vándormadarunk a gólya és a fecske vándorútra kelt. Több mint fél évet lesznek Afrikában, ahová a zord hideg tél elől, s az élelem hiánya miatt mentek. Mindössze négy–öt hónapot tartózkodnak itthon, de mégis ez az otthonuk, és nem Afrika.