Ha pénzt is adnak rá

Nagyon sok jó, rendszerszintű változást eredményezhet, ha gyakorlatba ültetik az RMDSZ oktatási törvényt módosító csomagját, csak nagyon sok a de – erre a következtetésre jutottunk, miután megszólaltattunk néhány tanügyit arról, hogyan látják megvalósíthatónak a az abban előírtakat. A törvény, melyet múlt hétfőn döntő házként fogadott el a szenátus plénuma, az államfő aláírására vár.

Összességében kétségtelenül jó irányba terelnék az oktatást, javítana annak minőségén, és erősítené az anyanyelvi oktatást, de ha cikkelyenként elemezzük, lehetnek kérdéses pontjai a javasoltaknak, amelyek gyakorlatba ültetéséhez föltétlenül szükséges egy módszertani útmutató. A már ősszel törvényesített óraszámcsökkentés megvalósításával sem foglalkozik semmilyen intézmény – értékelte Kiss Imre főtanfelügyelő, aki szerint nem lehet tudni, hogy Klaus Iohannis aláírja-e a törvényt, ha igen, mikor (választási év révén elodázhatja), sikerül-e a törvénycsomagot egészében vagy részleteiben érvényesíteni. Legtöbb változtatás megvalósítása komoly pénzügyi forrásokat igényel.
Az osztálylétszámok csökkentése elemiben 25-ről 22-re, gimnáziumban 30-ról 26-ra pedig akár új osztályok, azzal együtt új állások létesítéséhez vezetne, ami borítaná a már januárban leadott, a 2020/2021-es tanévre megállapított beiskolázási tervet és a tanári katedrák folyamatban levő elosztását. Ráadásul az infrastruktúrával is gond lehet, egyes iskolák minden termüket kihasználják, új osztályoknak már nincs hely. Ezért ebben az évben (ősszel), illetve rövid távon az alkalmazásra biztosan nem kerül sor – értékelte a főtanfelügyelő. De… mivel két éve már dolgoznak egy új tanügyi törvényen, akár az is megtörténhet, hogy mire az RMDSZ által javasoltat alkalmaznák, elsöpri azt egy részben vagy egészben új változat.
A törvénycsomag szerint iskolapszichológusi állást ezután 500 gyermekre lehetne kiírni a mostani 800 helyett (gyakorlatilag jelenleg 1500 gyermekre jut egy gyakorló szakember), de a fizetésüket nem lehet, illetve nem lenne korrekt a megye költségvetésére hárítani, az új állások összességükben és a minden gyermeknek elérhetővé tett hideg vagy meleg ebéddel együtt hatalmas összegbe kerülnek. Amint azt a gyermekpénz emelésének elodázása is sejteti, az államkassza nincs felkészülve erre a hatalmas kiadásra.
Már Istvánt, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum igazgatóját is felkértük, fogalmazza meg észrevételeit:
– Örvendetes lenne, ha minden gyermek étkezhetne, nálunk akár jövő tanévtől is életbe léphet a módosítás, mert van a meleg ebéd tálalására alkalmas étkezdénk – mondta az intézményvezető, aki az ebédre előirányzott összeget is (majdnem) elégségesnek nevezte, jelenleg is 7 lejből esznek az elemisek (most a szülők fizetik). De…, ha csak az elemisták és a gimnazisták ennének, akkor is napi 700 gyermek étkeztetését jelenti csak egy iskolában, ami a kormánynak rengetegbe kerülne, nekünk pedig az egész iskolai tevékenység átszervezését jelentené, hogy több turnusban mindenkinek legyen ideje enni.
Az osztályok számának növelése valóban teremgondokat eredményezne, és tekintetbe véve, hogy mindig lefelé szorítják a pedagógusi keretszámokat, kérdéses, hogy a plusz osztályokba hogyan lehetne tanárokat alkalmazni.
A törvénytervezet megteremti annak a lehetőségét is, hogy a gyermeket már kétéves kortól bölcsődébe írathassák, hogy minden végzős magyarul felvételizhessen az egyetemre, illetve kötelezővé teszi a kisebbségeket is oktató intézmények vezetőségében a számarányos képviseletet.
Szurkolni lehet a törvénynek, illetve főképpen gyermekeinknek, de… maradjunk csak két lábbal a földön.