Ebben a kormányváltó, a hidegtől lebénított februárban egyre komolyabban merül fel a kérdés: mi a teendőnk a világon, mit alakíthatnánk jobban e fölötte összekuszálódott életben? A hazai magyarság számára egyszerű a felelet: a mi dolgunk a megmaradás, a gyarapodás, a reménység megőrzése. Ám ne áltassuk magunkat, mert sokkal bonyolultabb a dolog annál, hogy prófétai kijelentésekkel segíthetnénk sorsunk alakításán.

Kezdjük a megmaradással. Ha ilyen ütemben fogy továbbra is az erdélyi magyarság, s ezt még tetézi az elöregedés folyamata, akkor számunk belátható időn belül egymillió alá esik, s onnan már csak további zuhanás várható. A semmibe, az önfeladásba. Túl borúlátó, túl rémséges e látomás? Meglehet, de a legrosszabb kilátásokkal is szembe kell nézni. Éppen azért, hogy ne következhessenek be. Ebben óriási felelőssége van az értelmiségnek, a civil fórumoknak, az egyházaknak és a politikai elitnek. Ez utóbbiról egyre lesújtóbb a közemberek vélekedése. Már a választások sem érdeklik igazán a mindennapok maró gondjaival szembesülő kisembereket.

1990-ben egymillió magyar választó tette Románia második legnagyobb politikai erejévé az RMDSZ-t, idén kérdéses az is, hogy az akkorinak legalább a fele érdemesnek tartja-e az urnákhoz járulni. S az is három táborban, mert ahhoz igencsak értünk, hogy maradék erőinket megosztva, vidáman pártosodjunk. Így leszünk mi magunk saját közösségünk legnagyobb ellensége. A Magyar Polgári Párt eddigi legnagyobb politikai „fegyverténye” az RMDSZ nyaklótlan szidalmazása, nemzetárulással való vádolása. Az új néppártunk még visszafogottabb, de csak idő kérdése, hogy a másik két szervezet pocskondiázásába kezdjen, s az igazság egyetlen letéteményesének kiáltsa ki magát. Ahelyett, hogy a tüsténkedők asztalhoz ülnének megbeszélni, hogy mit lehetne itt tenni még. Közösen. Mert a sors is, a felelősség is közös.

Az RMDSZ vezetése is megosztott immár. Főleg a kormányzati részvétel dolgában. Ez pedig most kulcskérdés, mert lehet, hogy őszig még biztosíthatják hatalmi helyzetüket, de aztán mindörökre elveszíthetik. Pedig a jövendő sokkal fontosabb, mint a pillanatnyi helyezkedés.

Cikk megtekintve összesen: 185   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: