Hol volt, hol nem volt kávé meg cigaretta. Volt úgy, hogy már csak a cikória jutott flancos úri porcelánjainkba, hitvány cigaretták mellé. Nekem most tényleg könnyen jön a szöveg, amint láthatja bárki, mert mindkettőt elhagytam, illetve a szívem lázadt megboldogult ifjúkoromban is a kávé ellen. Most is. Emitt pedig, ezen a margón, teljes meggyőződésemmel lázadok egynémely kávézó ellen.

Sepsiszentgyörgyön is van hely (igaz, van teázó is), Kézdin is, Udvarhelyen is, ahová bezsúfolódnak az általános iskolások, középiskolások naponta. Higgye el a mai nyájas olvasó, nem érzem jól magam közöttük, és nem csak azért, mert hihetetlen: ma is vannak tizenhét éves gyönyörű lányok, és nem maradnak pártában, érintetlenül ma sem. Földig ér a füst, ott üldögélünk hárman, mind a hárman voltunk tanárok. És gyönyörködünk a lányokban, és már látom, hogy szürkül meg néhány év múlva hamvas arcuk a sok bagótól (mindenki cigarettázik), hogy válnak homályossá, fénytelenné a nikotintól a szemek, melyek ránk bár egy pillantást se vetnek.

Egykor durva szigorúsággal tiltották a cigarettát. Internátusból egyszerűen kirakták a bűnös ellenszegülőt. Még egyetemista koromban magyaráztam meg – önző szándékkal – egy tizenhét éves lánynak, semmivel sem lesz előkelőbb és előbb nagy s teljes nő, ha cigizik, inkább bizonyítanám én neki, milyen nő is ő, már eladdig...
Mondottam, akik itt háborgunk a rettentő diákfüstben, mind voltunk tanárok. Vajon beteszi-e ide lábát egy-egy tanáruk ezeknek? Vajon mire vezet ez a liberál-nikotino-kávézacc-előkelőség? Tudjuk, mire. Vajon mit szól a tanári társadalom, melynek semmi beleszólása nincs az erkölcsi nevelésbe? És itt – elnézést: – a feltestre gondolok csupán, az értelemre...

Cikk megtekintve összesen: 388   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: