– Miért volt szükség a Trianoni Szemle mellett a Nagy Magyarország megjelentetésére? Nem jelent konkurenciát egymásnak a két folyóirat?

– Magyarországon az „átlagember” két dologhoz ért: a focihoz és a történelemhez. Ennek megfelelően nem meglepő, ha azt tapasztalhatjuk, hogy nálunk, valamint Erdélyben a közép-európai átlaghoz képest jóval nagyobb az érdeklődés a történelem iránt. Ez hatványozottan igaz a 20. századra, ami talán nem véletlen. Ezért azt hiszem, hogy a Nagy Magyarország is megtalálja a maga olvasóközönségét, már csak azért is, mert mi mást nyújtunk látványban és tartalomban, mint a „konkurens” folyóiratok, a História és a Rubicon. A Nagy Magyarország szerkesztősége – a folyóirat címében is utal erre – a Kárpátmedence egységében gondolkodik. Ezenkívül vállaltan a nemzeti-konzervatív történelemszemlélet jegyében értelmezzük a múltat. Visszatérve az előző kérdésedre, azt hiszem, a Nagy Magyarország és a Trianoni Szemle kiegészíti egymást: az előbbi folyóirat a „laikus” érdeklődőket célozza meg, míg az utóbbi inkább azokat, akik tudatosan foglalkoznak nemzetünk közelmúltjával, azzal, hogy miért is tartunk ott, ahol…

„Minden, a Kárpát-medencében történt”– Tematikai szempontból miben különbözik a két lap?

– A folyóirat alcímében jelzi: „minden, a Kárpát-medencében történt”. Tehát mondhatni az avaroktól a rendszerváltásig mindennel foglalkozunk, ami egyfelől az olvasókat érdekli, másfelől pedig újragondolásra érdemes. Ugyanis – ez talán közhely manapság – a múltat évezredek óta minden generáció „újraírja” (persze ennek az „újraírásnak” a könyvnyomtatás előtt nemigen maradt nyoma). A kommunista rendszer bukása előtt Magyarországon a „marxista” történelemszemlélet alapján kellett feldolgozni a magyarság történelmét. Ennek következtében múltunk az osztályharcok sorozatává „egyszerűsödött” le, illetve azzal kellett szembesülnünk évtizedeken keresztül, hogy a magyarok minden csatán elveszítettek – no és ennek ellenére mindenkit elnyomtak. Azt hiszem, itt az ideje, hogy újragondoljuk, illetve újraírjuk a múltunkat. El kell felejtsük az avítt toposzokat, kliséket. Szakítani kell azzal az ostoba szemlélettel, hogy a szomszéd nemzetek érzékenységére hivatkozva nem nyúlunk bizonyos témákhoz. Meggyőződésem, hogy a Kárpát-medence elmúlt 1100 éves történelmét csak egységben lehet tárgyalni. Ebben a „narratívában” – ahogy manapság a posztmodern történészek fogalmaznak –, ott a helye a szlovákok őseinek ugyanúgy, mint a moldvai magyar telepeseknek. Elvégre nem kellene elfelejtsük, hogy mi nem csak a Nyugat védőbástyája voltunk néhány évszázadig, hanem a nyugati civilizáció közvetítői is. Ami pedig a 20. századot illeti, itt is jócskán van mit újragondolni.

Kényes témákhoz nyúlnak

– Az eddigi lapszámok olyan, történelmünk szempontjából kulcsfontosságú kérdéseket jártak körbe, mint a trianoni békediktátum, a szlovák etnikum Kárpát-medencei történelme, a civil fegyveres ellenállás, Horthy Miklós, a kormányzó, valamint az ősi magyar alkotmány. Miként dől el egy szám tematikája? – Vannak olyan témák, melyeket az adott évforduló miatt nem lehet „kihagyni”. Ilyen Trianon is, hisz’ a békediktátum aláírásának most lesz a 90. évfordulója. De vannak olyan témák is, melyeket eddig nem „illett” érdemben tárgyalni (például az 1848-49-es erdélyi magyarirtást). Mi attól sem riadunk vissza, hogy az évtizedekkel korábbi kádárista megrögzöttségeket fölülbíráljuk. Úgy gondolom, ennek épp itt az ideje… Olyan témákat is körbe szeretnénk járni, mint például a Kárpát-medence etnikai képének „átrendeződése” a 16. és 18. század között, az 1958-62 közötti erőszakos kolhozosítás végrehajtása Magyarországon, Csehszlovákiában és Romániában, vagy a kádári szomszédságpolitika a ’70- es, ’80-as években, valamint a Kádár-korszak történelemszem léletének továbbélése az 1989/90-es „fordulat” után.

– Ha már ennél a témánál vagyunk: a balliberális oldalon előszeretettel hangoztatnak Trianonnal kapcsolatban olyan történelmi sületlenségeket, hogy azért kellett elszenvednünk az országcsonkítást, mert nem bántunk „kellő empátiával” a kisebbségeinkkel, holott a 19. századi Európa legliberálisabb nemzetiségi törvényét alkották meg Magyarországon 1868-ban.

– Így van. De azt is meg kell említeni, hogy évtizedek óta elhallgatják nálunk (és a Nyugaton), hogy a 19. század második felében mindenhol a nemzetállam építése folyt, a nemzeti kisebbségek beolvasztására törekedtek Oszlótól Athénig. Tehát nincs amiért lelkiismeret- furdalásunk legyen: nem az Osztrák-Magyar Monarchia volt a „nemzetek börtöne”, hanem teszem azt Franciaország vagy a Román Királyság.

Gróf Károlyi felelőssége – Azt sem árt megemlíteni, hogy egy magyarországi politikus, bizonyos gróf Károlyi Mihály és elv-társai is sokat tettek azért, hogy hazánkról már 1918 előtt kialakult ez a torzkép.

– Ráadásul Károlyi, midőn meglehetősen sajátos körülmények között miniszterelnök lett, pillanatok alatt felszámolta az ország védelmi képességét, emiatt meghatározó a felelőssége azért, hogy az ország olyan helyzetbe jutott, hogy 1920-ban kénytelen volt aláírni a békediktátumot.

– Amikor az első szám megjelent, ráadásul a magyarországi folyóiratok között kimagaslóan igényes kivitelezésben és magas példányszámban, sokan nem jósoltak nagy jövőt a kezdeményezésnek.

– Ehhez képest immár a hatodik szám is napvilágot látott, és az eddigiek annak ellenére elkeltek (nem egy esetben utánnyomásra is szükség volt), hogy gyakorlatilag nem lehetett a standokon hozzáférni a laphoz, ugyanis a terjesztők által diktált 100%-os haszonkulcs a kiadót lehetetlen helyzetbe hozta volna. Okunk van azt állítani, hogy ez egy széleskörű társadalmi igényt jelez a nemzeti szellemű és történelmi tematikájú kiadványok iránt, ami érzékelhető a teljes magyar szállásterületen, az egész Kárpát-medencében. Ez egyben a lap jövőjének záloga.

Cikk megtekintve összesen: 815   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: