– Tulajdonképpen mi a gond ezzel a költségvetéssel?
– Azt szokták feltételezni, hogy egy ellenzékben levő csoportosulás mindig talál hibát a költségvetésben, és ellenzi annak elfogadását. Általában ezt várják el az ellenzéktől. Ennek ellenére számomra ez nem motivációs tényező. Az MPP részéről nem várhatjuk el, hogy a számokat a nagy nyilvánosság előtt kifejtse, az egyes tételek mögött megbúvó esetleges hátsó szándékokat nyilvánosságra hozza, ám én pontokba szedve meg tudom indokolni, hogy személy szerint miért neveztem kampányköltségvetésnek, és miért gondolom azt, hogy azok a prioritások, amelyek ebben megjelennek, nem azonosak Kézdivásárhely prioritásaival.

Pénzúsztatás halastóban

– Gondolom, a tervezett halastóval kezdi, amire kétmilliárd régi lejt szándékozik fordítani Rácz Károly polgármester.
– Itt mindjárt pontosítanék, hiszen a városi tanácsban eredetileg nem költségvetési témaként került napirendre. Arról volt szó, hogy az a területrész, amely Oroszfalu nevén szerepelt, átkerül annak a jog­utódjához, vagyis Kézdivásárhelyhez, hiszen hozzá tartozik. Mi ezt meg is szavaztuk, a telekkönyvben mostantól Kézdivásárhely municípium szerepel. De csak eddig tartott a mi jóváhagyásunk! A költségvetési tételek között viszont szerepel egy kétmilliárd lejes tétel, ami ennek a területnek halastóvá történő átalakítását célozza. Nekünk igazából azzal van bajunk, hogy nem vagyunk meggyőződve, jelen pillanatban létfontosságú lenne ennek a kétmilliárd lejnek erre a célra való elköltése. Úgy gondolom, egy prioritási listán a halastónak az n-edik helyen, és nem az elsők között kellene szerepelnie. Meg kellene nézni, hogy van-e a városban olyan, már megkezdett beruházás, amit be kellene fejezni, s nem légből kapott, amúgy jól hangzó ötletekkel látványpolitizálást folytatni, amivel régebb bennünket vádoltak. Például be lehetne fejezni a jégpályát, vagy vannak iskolák, amelyekre ráférne a javítás, felújítás. Jelesen az Apor Péter Szaklíceumra gondolok, amelynek a tanács tavaly is megszavazott egymilliárd régi lejt nyílászáró-cserére, és az idén is ennyi van előrelátva, holott nagyon jól tudják, ez a beruházás közel 5 milliárd lejbe kerül, „szotyogtatva” nem lehet kivitelezni. Tehát a pénzt az iskola nem tudja elkölteni, így visszakerül a költségvetésbe. Amolyan nesze semmi, fogd meg jól.

Virágházból városnapok

– A nyílászáró-csere kapcsán egy olvasónk felve-tette honlapunk Véleményfalán, hogy azzal esetleg az Istvana cég is jól járna…
– Megnyugtatok mindenkit, cégünk ebben nem érdekelt, hiszen műemlék épületről van szó, és ezért kizárólag rétegelt fából készült nyílászárók kerülhetnek rá, az Istvana pedig csak műanyag nyílás­zárókkal foglalkozik. A közbeszerzést meg amúgy is a polgármesteri hivatalnak kellene kiírnia. A tóra visszatérve: addig, amíg nincs befejezve a jégpálya, amit nem néhány horgász használ, hiszen több jégkorongcsapata van a városnak, pazarlásnak tartom erre kétmilliárdot elpallani. Főleg olyan körülmények közepette, amikor idéntől – tíz éven át! – évi 14 milliárd lejt fizetünk a banknak az IFET-buli miatt! Ez lenne az az ipari park, amelyen létrejött a megígért 800 új munkahely, bárki megcsodálhatja.
– Érdekes a virágházra szánt 1,6 milliárd lej is, hiszen ez már a tavalyi költségvetésben is szerepelt, aztán városnapokat szerveztek a pénzből.
– A tavaly 1,7 milliárd lej volt erre előrelátva, de akkor is tudták, és most is tudják, hogy ennek a megvalósítása ennyi pénzből nem lehetséges. Csak egy célt szolgál: felírjuk, hogy ebből majd virágházat fogunk építeni, aztán alkalomadtán, költségvetés-módosítással átcsoportosítjuk például köztéri rendezvényekre, városnapokra, ne adj’ isten kampányra. A tavaly is így történt. Most az egyik MPP-s kollégámtól, nevezetesen dr. Kinda Leventétől ígéretet kaptam, hogy idén nem bólintanak rá ilyen jellegű pénz-átcsoportosításra – ha mégis előfordulna, számon kérem az adott szavát.

Hatmilliárd a farzsebben

– Melyik tételt találja a legizgalmasabbnak a 2012-es költségvetésben?
– Azt a közel 6 milliárd régi lejt, amely „egyéb költségek” címszó alatt szerepel, és amely fölött a polgármester úr kénye-kedve szerint rendelkezik. Protokollt, önreklámozást a médiában, ilyesmiket takar ez a tekintélyes összeg. Vagy gondolom, ebből fogja fizetni a bukaresti ügyvédi irodát és más ta­nács­adókat is. Azért csak gondolom, mert novemberben iktatott kérésemre mindmáig nem kaptam érdemi választ, így nem tudjuk, hogy 2008 nyara óta miből, miért és mennyit fizetett a város Eduard Predescu úrnak, illetve a hozzá közvetve vagy közvetlenül kötődő cégeknek. No, de a 6 milliárd mellett még számos kisebb tétel van elrejtve a számok közé, amelyek több mint elgondolkodtatóak.
– Mondjon egyet!
– Akár többet is. Közel 700 millió régi lejből megfigyelő- és riasztóberendezést fogunk vásárolni. Állítólag az iskolákhoz kell, hogy elkaphassák a puskázó érettségizőket. Az előrelátott összeg épp a 15 ezer eurós küszöb alatt van, vagyis közbeszerzési eljárás nélkül rendelheti meg a polgármester úr, bárkitől. Akárcsak – 160 millió lejért! – azt a két csillárt, amit a nyugdíjasklubba szán. Nem nehéz kitalálni, hogy végső soron itt melyik cég lesz a kedvezményezett. Ugyanaz, mint a karácsonyi fénypompában! Vagy ott van a Vigadó, amelynek egyszer van egy 2,62 milliárd lejes kerete folyó költségekre, s külön 4,8 milliárdja azonosíthatatlan „kulturális szolgáltatásokra”. Egy beszélgetésen elhangzott, hogy ebből pályázatra is fordítanának, de nem világos, mennyit, mire. Soroljam tovább?

Ajándék, erőszakkal

– Inkább térjünk vissza a nyugdíjasklubhoz, mert ebből még egyet akar a polgármester, 2,2 milliárd ejből az egyik Szabadság utcai kazánházat alakítaná át erre a célra.
– Kérdésem ezzel kapcsolatban az: hogyha valaki tiszteli a nyugdíjasokat, miért nem hagyja őket a város legpatinásabb épületében, a Vigadóban, a csodálatos klubhelyiségben, amelynek költségeit a város viseli? Úgy gondolom, az a hely megfelelő számukra, szép is, nívós is. Miért akarja kazánházba költöztetni őket? Nem valószínű, hogy 2,2 milliárdból ez megvalósítható, ráadásul tudomásom szerint a nyugdíjasok egyáltalán nem díjazták ezt az ötletet, amikor a klubjuk évfordulós rendezvényén a polgármester előrukkolt vele, kereken megmondták, hogy ők ott jól megvannak, s ne szakítsák ketté a közösségüket. Igazuk van!
– Mindezek mellett menynyi marad például útjaví-tásra, járdaépítésre?
– A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból csak annyi derül ki egyértelműen, hogy 42 milliárd lejre lenne szükség a tervbe vett aszfaltozások, járdaépítések, újrakövezések, parkolók kivitelezésére. Ám, hogy ténylegesen mennyit fordítunk erre a célra, azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet kihámozni. Itt is jó lenne egy prioritási listát felállítani, mert a Vágóhíd utcát már illene befejezni, vagy ott van a tönkrement Molnár Józsiás utca, ahol a fél város lakik, és csak a Szabadság utcában három-négy parkoló vár aszfaltozásra. S ez nem egy-két családot érint, hanem lépcsőházanként húszat!

Hol vesz, hol elad

– Összességében miben látja a fő veszélyt az idei költségvetés tekinteté-ben?
– Abban, hogy a polgármester úr a júniusban esedékes választásokig a rendelkezésre álló keretet kimeríti, józan ésszel nehezen megindokolható költekezései folytán a várost üres kasszával hagyja, az utódjának nem lesz, amiből gazdálkodnia. Ezért kértem a költségvetés negyedévekre való lebontását, de elutasításra találtam.
– Ha a költségvetés elfogadását nem is, a Penny melletti telek áruba bocsátását meg tudta aka-dályozni az RMDSZ-frakció. Ezt mivel indokolja, mármint az elutasítást?
– Eleve zavaros, hogy a polgármester most miért akar eladni valamit, amikor az IFET megvásárlását azzal is magyarázta, hogy úgymond gyarapítani akarja a város vagyonát. Úgy gondoljuk, fölösleges most eladni azt a területet, így legalább a polgármester úr az érte esedékes ötmilliárd lejt is nem tudja feláldozni a kampánya oltárán.

Kocsis Károly

Cikk megtekintve összesen: 824   |   Cikk megtekintve ma: 3

Hozzáadom: