A sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár idei első fotótárlatát megnyitó Sántha Géza igazgató is e gondolat jegyében emlékezett meg az 1812. január 12-én Kolozsváron született Szathmáry Pap Károly fotóművészről. Nem véletlenül, ugyanis személyében a fényképezést művészi szintre emelő, világviszonylatban is élvonalhoz tartozó úttörők egyikét és az első hadifényképészt tisztelhetjük. Az évtizedekig Bukarestben élő és ezért a románok által is sajátjuknak tekintett alkotó születésének időpontját egy 2010-ben hozott kormányrendelettel a romániai fotóművészet napjává nyilvánították.

A dicső múlt ismeretében mi, művészetkedvelők nem titkolt izgalommal követjük a magyar és ezen belül szűkebb környezetünk, a Székelyföld fényképezőgéppel ügyeskedő alkotóinak fejlődését és szakmai életútját, s örömmel számolunk be jó eredményeikről.  Ilyen szempontból sikeresnek tekinthető a brassói, csíkszeredai, kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi fotóművészeket tömörítő Camera Club Siculorum működése. Az elmúlt év során általuk begyűjtött díjak bizonyítják, hogy nem az elfogultság beszél belőlünk. Kedvező véleményünk helyességét igazolja a most megnyílt évértékelő kiállításuk anyaga is, amelynek megtekintése után megelégedve és boldogan nyugtázzuk: jelenleg is jó úton halad és világszínvonalon teljesít az erdélyi fotóművészet.

Antal Levente – Hazafelé

Az pedig külön öröm számunkra, hogy munkáik megörökítik, megőrzik és a világnak is megmutatják festői környezetünk és a benne kialakult székely életmód sajátosságait. Hiszen nem csak a kihalófélben lévő öltözködési mód, szokások és mesterségek elevenednek meg a képeken, hanem az ezeket még igénybe vevő és űző székely emberek is. Hajlott hátú, ráncos arcú, kérges tenyerű, de tiszta tekintetű öregek néznek róluk le ránk, jelenleg méltatlan, de hozzájuk, az ő emberi nagyságukhoz remélhetőleg hamarosan felnövő utódokra. A vidék szépségét és varázsát teljes pompájában feltáró, de sebeit és azok okozóit is sejtetető művészi munkák vonják magukra a színvonalas látnivaló hatására ide-oda cikázó tekintetet.

Kovács László Attila – Ellenfényben

Az eseményen jelen lévő Balási Csaba, a Romániai Fotóművészek Szövetségének alelnöke méltatásában így fogalmazott: „Nagy boldogság számunkra, hogy egy ilyen csodálatos, monumentális gyűjteményes kiállítással sikerült az idén kirukkolni ennek a társaságnak, amely kissé különbözik is a többitől, mivel kísérletezés helyett ezúttal igazi fotókat állítottak ki. Én úgy érzem, nagyon fontos, hogy visszatérjünk a hagyományos, valódi fotóhoz, és ezt igazolja az irántuk megnyilvánuló, s egyre növekvő kereslet is. Itt most tíz művész 27 képe található, melyekből én mindenkitől csak egyet-egyet emelek ki, hiszen az itt látható munkák önmagukért beszélnek.”

Vinczefi László – A kemence mélyéről

A Romániában már második alkalommal az év fotósának nyilvánított kézdivásárhelyi Nagy Lajos, a több díjat magáénak mondható Bede Gábor, vagy az ugyancsak idősebb korosztályhoz tartozó brassói Moldován Mihály mellett fiatal tehetségek is jelentkeztek, ezért ezúttal inkább néhány, az ő soraikból származó alkotó bemutatására szorítkozunk.

Antal Levente – A kovács

Közéjük tartozik Vinczefi László, akinek Szemtől szemben címet viselő képe, Balási szerint párhuzamot vonva a fa és az idős nő kora között, közvetve egy emberi sorsot vetít a tárlatlátogató elé. Kovács László Attila fonó nőt megörökítő alkotása az idő múlását és a visszapillantás lehetőségét fogalmazza meg művészien.

Vinczefi László – Szemtől szemben

Antal Leventének az ellenfényben elvonuló, bivaly elé kötött lovas szekeret rögzítő felvétele nem csak a mindennapi élet egy mozzanatának a megfogalmazása, hanem kompozíciós elem a csodálatos színházi elemként ható felhők ábrázolásához. Sebestyén Béla portréin pedig az arcokra mély barázdákat szántó, de az elmének bölcsességet, a léleknek pedig derűt és megnyugvást hozó múló idő tükröződik, tesszük mi hozzá.

Bedő Zoltán

Cikk megtekintve összesen: 371   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: