Január 13-án Sepsiszentgyörgyön megkezdődött a 14. alkalommal megszervezett ökumenikus imahét, mely időközben imatizeddé terebélyesedett. Ennek során a katolikus, református, evangélikus és unitárius hívek minden este más-más gyülekezet templomában hallgatják a vendéglelkész által hirdetett igét, így betekintést nyerve egymás hit- és szokásvilágába.

Az egyetemességre törekvő, évenként változó tematikájú együttlét imádságos és tanulmányi anyagát a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács és az Egyházak Világtanácsának Hit- és Egyházszervezet Bizottsága közösen állíttatja össze. Ennek elvégzését az idén római katolikus, ortodox, görög katolikus és protestáns egyházi képviselőkből álló lengyelországi munkacsoportra bízták, nem véletlenül. Idén ugyanis ők rendezik meg Ukrajnával együtt a labdarúgó Európa bajnokságot. Mivel erre a régi világban, de akár néhány évvel ezelőtt sem kerülhetett volna sor, a két ország lakói egy újabb nemzeti győzelemként élik meg az eseményt.

Az imatized kiválasztott gondolata szoros összefüggésben áll a hányatott sorsú lengyel nép több évszázadon átívelő szabadságharcával is, mely hol győzedelmeskedett, hol elbukott a történelem nagy színpadán, de megszerzésének vágya mindig túl- és átélte az eseményeket. „Mindnyájan el fogunk változni a mi Urunk Jézus Krisztus győzelme által,” áll Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levelében, mely idézet az imatized alapgondolataként minden alkalommal más megvilágításba kerül. Ennek mondanivalójáról és az együttimádkozás üzenetéről az első találkozásnak otthont biztosító templom lelkészével, a Brassói Evangélikus Egyházmegye vezetőjével, Zelenák József esperessel beszélgettünk, aki így fogalmazott:
„A kijelölt igék Krisztus halál fölötti győzelmének a titkát próbálják a keresztények szívébe helyezni. Ennek a győzelemnek, melynek mindenki részese lehet, aki elfogadja őt, egyetlen vesztese van, a halál. Éppen ezért az egyetemes imahét arról a győzelmes hitről beszél, mely egész esztendőben egységre tudja hozni a különböző felekezetek híveit, hiszen mindannyian ugyanabban az Úrban hiszünk, neki szolgálunk, őt fogadjuk el és őt hallgatjuk. Azért látom fontosnak ezeket a találkozásokat, mert általuk ebbe a győzelembe vetett hit ott lehet az emberek éle­tében, s így ebben az esztendőben a rájuk váró nehézségeket is sokkal könnyebb elviselni, mert motivál, és új erőket tud bennük gerjeszteni, mert a Krisztusba vetett hit által láthatják az alagút végét.

A keresztényeknek, akik elfogadják az Istent, bizonyságot kell tenni, éppen ezért az istentisztelet nem fejeződik be az áldással, hiszen az ott elhangzottakat utána lehet és kell gyakorlatba ültetni. A keresztényeknek ott kell lenni ebben az örömnélküli, békétlen, sokszor érthetetlen, Isten nélküli világban, és örömöt, békességet, szeretetet kell bele vinni. Ezért fontosak ezek a találkozók, és nem szabad legyinteni, amikor egyetemes imahét van, hanem el kell menni, ott kell lenni, és utána tenni kell valamit a közösségért, elsősorban itt a városban, mert ebben élünk, de világszinten is.”

Bedő Zoltán

Cikk megtekintve összesen: 469   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: