„A várost Rácz Károly bünteti”

Bokor Tibor szenátor. „Azon dolgozom, hogy még idén elkezdhessük a jégpálya befedését”

– A helyi MPP-s városvezetés folyton az RMDSZ-re mutogat, mondván, az elmúlt három évben semmit sem tett Kézdivásárhelyért, így bünteti a várost, amiért nem a tulipánra szavazott. Ön egyetért ezzel?

– Egy vezetőnek, különösen egy városvezetőnek, miután megválasztják, bizonyos feladatokat kell megoldania, ígéreteket teljesítenie. Ha a munkája nem hatékony, egy cég esetében a kérdés egyszerű, mert rövid időn belül elbocsátják, a városvezető esetében azonban meg kell várni a következő választást. A várost a jelenlegi polgármester bünteti és hozza szégyenbe évek óta. Nehéz egy ilyen személlyel együttműködni, és bevallom, nem is tudok. Nyilvánvaló, hogy eredmények hiányában bűnbakot kell keresni, valakit okolni kell az alkalmatlanság miatt, de nem emlékszem egyetlen olyan nyilatkozatra sem a jelenlegi városvezetés részéről, amely arról szólt volna, hogy valamit meg akar oldani az RMDSZ segítségével. Ennek ellenére számos itteni beruházás tulajdonítható szenátoraink, képviselőink, valamint a megyei önkormányzat együttműködésének, előkészítő munkájának, lobbizásának.

Ki folytat látványpolitikát?

– Ön például mit „oldott meg” Kézdivásárhelyen?
– Nem szívesen dicsekszem ezzel, hiszen csak a munkámat végeztem, amikor például közel 500 ezer lejt sikerült szereznem a Református Kollégium, 800 ezer lejt a Nagy Mózes Sportiskola asztalitenisz-termének felújítására. Vagy ugyancsak a közbenjárásomra kapott 225 ezer lejt a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ a kampusz építésére, 75 ezer lejt a Manócska napközi óvoda felújításra, 10 ezer lejt a református parókiában működő óvoda, ugyancsak felújításra. Sokat dolgoztam azért, hogy az egykori moziépület visszakerüljön a város tulajdonába. A csatornahálózat modernizálására 820 ezer lejt tudtunk szerezni, és azért csak ennyit, mert a polgármesteri hivatal ekkora értékű munkálatot volt képes elvégezni. Ha ötször ennyit dolgozott volna, ötször ennyi pénzt tudott volna lehívni az egyébként RMDSZ-es politikus irányította minisztériumtól.

– A felújítási munkálatokat idén folytatják?
– Természetesen. Többek között a Bod Péter Tanítóképző vezetőségének is megígértem, hogy tavasszal pénzt kerítek a főépület külső része lefestésére, és az ígéreteimet be szoktam tartani. A nyújtódi iskola illemhelyének építésére is megpróbálok pénzt szerezni a minisztériumból, ha helyi forrásból nem tudja megoldani az önkormányzat. Továbbá dolgozom azon, hogy még az idén kezdjük el a jégpálya befedését, azon, hogy az Állomás utcát és járdáit teljes mértékben felújítsuk, és az uszodáról sem mondtam le, nem beszélve a CT-berendezésről, amire a kórháznak szüksége van. Tehát akkor én teszem fel a kérdést, hogy ki kit büntet valójában? Úgy érzem, nagyon sok vonatot lekéstünk, mert a polgármester nem azt tette, amit kellett volna. A választási kampányban azzal vádolták a korábbi városvezetést, hogy látványpolitikát folytat. Nos, össze lehet hasonlítani a két ciklust, és levonni a következtetéseket.

A tanügyben kiharcoltuk az autonómiát!

– Szenátorként, nyilván, egyéb elfoglaltsága is akadt. Mire a legbüszkébb?
– A szenátori tisztség legfontosabb feladatköre a törvényhozás. Közismert, hogy amikor ezt a feladatot elvállaltam, azt mondtam, van egy centralizált, túlzsúfolt, beteg oktatási rendszerünk, amin sürgősen változtatni kell. Büszke vagyok arra, hogy ígéretemet beváltottam, és amit akkor megálmodtam, az most törvénybe van foglalva. Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy minden tantárgyat magyarul fogunk tanítani, a román nyelvet speciális tantervek és tankönyvek alapján oktatjuk, és ezek alapján vizsgáznak diákjaink? Hogy lecsökkentjük az óraszámokat, a tanárok rugalmasabb tantervek szerint dolgozhatnak? Odafigyeltünk a szórványban élő honfitársainkra is, akiknél a megmaradás fontos pillére az oktatás. Nyugodtan kijelenthető, hogy az oktatás területén kiharcoltuk az autonómiánkat, mi döntünk az iskolahálózatról, az intézményeinkről. Az új finanszírozási rendszer kedvezőbb a kisebbségi oktatás esetében, az iskolák alkalmazzák a tanárokat, igazgatókat. Megvan a lehetőség új alapokra építeni a szakmai oktatást, amire nagy szüksége van a társadalomnak.

– És mi az, amit sajnál, hogy nem sikerült elérni?
– Sajnálom, hogy még nem sikerült elfogadtatni a kisebbségi törvényt. Ez több garanciát és biztonságot hozna nekünk, hiszen sokkal nehezebb lenne a velünk kapcsolatos törvényeket akár most, akár később számunkra kedvezőtlen módon változtatni.

– Mire összpontosítanak idén Bukarestben?
– Választási évben nagyon nehéz fontos változtatásokat elfogadtatni akár kisebbségi, akár országos viszonylatban. Meggyőződésem, hogy a választások közeledtével a nacionalista felhangok erősödni fognak, ezért oda kell figyelni, meg kell védeni elért jogainkat. A szakbizottságunkban már két javaslat is asztalon hever, amelyek a történelem- és földrajzoktatáson változtatnának, nyilván, nem a szájízünk szerint. Minden áron meg kell akadályozni a régiók átszervezését, ha az nem a mi elképzelésünk szerint történik.

Idén nem lesz előválasztás

– Mi az előnye és a hátránya annak, hogy összevonják a választásokat?
– Ha Kézdivásárhelyre gondolok, egyértelmű, hogy előnytelen, mert marad a mostani helyzet, folytatódik az erkölcsi és gazdasági romlás. Országos viszonylatban vannak előnyei és hátrányai. Az előnyöknél elsősorban a választási kampányra gondolok, amely olykor megbénítja az országot, sok közpénz folyik el fölöslegesen. Kevesebb választás kevesebb kampányt feltételez. Hátrány viszont a mi szempontunkból a magyar összefogás lehetőségének a csökkenése, aminek nagyon komoly következményei lehetnek.

– Közismert, hogy ön lesz az RMDSZ polgármesterjelöltje Kézdivásárhelyen. Megkezdődött a választási év, gyakorlatilag zajlik a kampány. Miként áll össze a csapata, a tanácsosok listája, dolgoznak-e már a programján?
– Az elmúlt időszakban többen megkerestek ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Volt egy közvélemény-kutatás is, amelynek eredménye ugyancsak arra ösztökélt, hogy el kell vállalnom ezt a rendkívül nehéz feladatot. Azért nehéz, mert aki a mostani vezetés után jön, annak fel kell kötnie a gatyáját! Ami a tanácsosi listát illeti, nem lesz előválasztás. Ennek eddig sem voltam a híve, mert sokszor több volt benne a kár, mint a haszon. Egyrészt népszerűségi és nem szakmai lista alakult ki, hiszen egyesek jobban tudtak mozgósítani, ami sértődésekhez, átállásokhoz vezetett. A tanácsosok mindenike jó szakember kell, hogy legyen a maga területén, akire odafigyelnek, és aki képes odafigyelni az általa képviselt szakterület érintettjeire. Kiegyensúlyozott csapatra van szükség, amelyet magáénak érez a társadalom minden szegmense, a fiataloktól a nyugdíjasokig. A programot ezzel a csapattal közösen fogjuk kidolgozni, a realitások talaján maradva.

Cirkusz kenyér nélkül

– Azt mindenki látja, hogy a város az elmúlt három évben visszaesett a fejlődésben. De ez tényleg csak a jelenlegi polgármester személyére vezethető vissza?
– Amikor egy polgármestert csak a saját fejlődése érdekli, amikor csak a cirkusszal törődik, de a kenyér nélkül, ne csodálkozzunk a mostani állapotunkon. Jól emlékszem, amikor tanácsos voltam, az egykori IFET területéért 800 ezer dollárt kértek, és mi akkor úgy ítéltük meg, hogy előnytelen a városnak. Aztán a gazdasági válság kellős közepén ugyanazt a területet megvásárolták 1,8 millió euróért (a kamatokkal együtt 2,9 millióért – a szerk.), és látjuk, mi történik vele. Ezen érdemes elgondolkodni. Ráadásul a bankhitelt csak jövőtől kell törleszteni, tavaly még csak a kamatrészletet fizette a város. Három és fél éve gyakorlatilag semmi érdemleges nem történik Kézdivásárhelyen, csak folyamatos panaszkodást hallunk a városvezetés részéről, miközben egy valamirevaló pályázatot nem nyertünk meg, ellentétben Sepsiszentgyörggyel, ahol 27 aláírt (!) uniós pályázat megvalósításán dolgoznak. De megnézhetjük Kovásznát, mekkorát haladt előre, vagy látogassunk el Tusnádra, ahol éppen MPP-s polgármester van. Ez nem politikáról szól, hanem hozzáértésről és munkáról.

– Legutóbb a Polyp Televíziónak azt nyilatkozta Rácz Károly, hogy négyszáz új munkahelyet már létrehozott a városban…
– Hol vannak ezek a munkahelyek? A megígért nyolcszázból egyet sem hozott létre, sőt 2008-hoz képest több a munkanélküli a városban. A vállalkozókat azzal „támogatja”, hogy lezárja előttük a közutat. Eddig egyetlen úgymond potenciális befektető jelentkezett, de ő is csak azért, hogy a polgármester tudjon átjátszani a felesége cégének egy 100 ezer eurós telket. Szerencsére lelepleztük ebbéli szándékában, mint ahogy később a DNA is leleplezte kedvenc elfoglaltsága közben. Milliókat költ közpénzből városnapokra, utcabálokra, bulikra, ügyvédekre, de három és fél év alatt nem volt képes ezer négyzetméter aszfaltot önteni akkor, amikor a város évi költségvetése 10 millió euró. Mégis mindent eláraszt a szemét, gondozatlanok az utcák, havasak, csúszósak a járdák. Pedig ehhez nem több pénz kell, hanem odafigyelés. Egy felelős városvezetésnek van egy prioritási listája, és úgy gazdálkodik a pénzzel, mintha otthonról hozná, és nem haza viszi.