Mindezek tudatában nagy öröm számunkra, ha bebizonyosodik, hogy még mindig akadnak közöttünk olyan érző szívű emberek, akik saját gondjaikat úgy orvosolnák, hogy közben a másokéra is megoldást találnak. Éppen ezért értetlenül és megdöbbenve állunk egy-egy olyan eset előtt, amikor a lélekből fakadó ösztönös jóindulat szárba szökkenése közömbösség vagy hivatali túlbuzgóság, saját érdek vagy önző szeretet miatt veszélybe kerül.
Bármi idézte is ezt elő, egy dolog részünkről bizonyos: kötelességünknek érezzük hasonló esetek előfordulásának megakadályozását. Ettől a szándéktól vezérelve ismertetjük az olvasóval egy ártatlan gyermek otthonra lelésének buktatókkal teli, kanyargós útját.

Egy jó szándékú család
Történetünk kezdete a 2008-as esztendő elejére nyúlik vissza, amikor a Bereckben szorgos és megbízható gazda hírében álló Fejér házaspár, saját gyermek hiányában elhatározta, hogy örökbe fogad egy árvát. Ebbéli szándékukat írásban közölték a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Igazgatósággal, és elvégeztek egy gyermeknevelésre felkészítő tanfolyamot is.

Miután az említett intézmény munkatársai – a kérvényezőkről több ízben kikért erkölcsi bizonyítványok birtokában és a család otthonában tett látogatások során – meggyőződtek, hogy Fejéréknél minden feltétel teljesül, kedvezően bírálták el kérésüket, és a június 25-én kelt 4-es számú jegyzőkönyv tanúsága szerint hivatalosan is örökbefogadásra alkalmasnak nyilvánították őket.

A kis árva
Az általunk ismeretlen magyar nő által 2002-ben világra hozott, szomorú sorsú főszereplőt közvetlenül születése után állami gondozásba vették, hivatalos indoklás szerint az édesanya lakás- és jövedelemhiánya miatt. Ennek következtében a szülészetről nem egy családi otthon melegébe, hanem intézetbe, majd kétéves korában hivatásos nevelőszülőhöz került.

Ezt az intézkedést a Brassói Gyermekvédelmi és Családjogi Bíróság 2005-ben megerősítette, a Brassó Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Igazgatóság kérésére pedig 2005-ben jóváhagyta a gyermek belföldön való örökbeadását. Megfelelő jelentkezők hiányában, az igazgatóság újabb kérésére, 2008-ban a törvényszék hasonló határozatot hozott, amely által ismételten lehetővé vált a kisfiú örökbefogadása.

Az egymásra találás
Ezúttal a kísérlet sikeres volt, ugyanis a két megye azonos intézményei közötti kapcsolatnak köszönhetően megállapítást nyert, hogy a Fejér házaspár megfelelő lenne erre a célra. A szándékok ilyen szerencsés találkozása után is nyitott maradt azonban egy kizáró jellegű kérdés. Vajon a gyerek és a leendő szülők el tudják-e kölcsönösen fogadni egymást?

Mivel megválaszolásának e­gyet­len módja van, az erre hivatottak megszerveztek egy személyes találkozót. Az így létrejött találkozás hozadéka reményen felülinek bizonyult, ugyanis kiderült, hogy a felek szimpatikusnak találják egymást. „Első látásra megtetszett nekünk”– emlékezik Fejér György, míg a jelenlévő szakemberek az eseményt az általuk megírt jegyzőkönyvben a következő szavakkal rögzítették: „Egyrészt X (itt a gyermek neve szerepel) jól együttműködött a Fejér házaspárral, minden kérdésükre válaszolt, és maga is sok kérdést tett fel nekik, miközben barátságosan viselkedett, másrészt a Fejér házaspárra a gyermek jó benyomást gyakorolt. Távozáskor pedig, amikor megkérdezték tőle, szeretné-e, hogy még meglátogassák, habozás nélkül igennel válaszolt.” (A szerző fordítása román nyelvből – a szerk.)

Ezt látva és tapasztalva, a házaspár a kis ártatlan örökbevétele mellett döntött, elhatározásukat még a helyszínen közölték az illetékesekkel, akikkel megegyeztek, hogy a közvetlen szülő–gyermek viszony kialakulásának elősegítése érdekében egy látogatási terv alapján többször is találkozni fognak a fiúcskával. Nem így történt.

Gyanús várakozás
Miután egy ideig megnyugodva várták, hogy a gyermekvédelmi igazgatóság értesítse őket a látogatások időpontjáról, érdeklődni kezdtek a késés okáról. Elmondásuk szerint a megyeszékhelyen a brassói testvérintézet igazgatócseréjétől a gyermek nagymamájának váratlan jelentkezéséig több okot is felhoztak a találkozások elmaradásának indoklására, miközben különböző okok miatt hetente több alkalommal is berendelték őket Sepsiszentgyörgyre.  Három hónap telt el kétségbeesés és remény közötti vergődéssel, míg végül október elején sor kerülhetett egy újabb találkozásra.

Érzelmi kötődés
Ettől a naptól kezdve gyakorivá váltak a Fejér házaspárnak a Brassó megyében tartózkodó gyermeknél tett látogatásai, ugyanis minden közösen eltöltött nap után szorosabb kötődés alakult ki közöttük, és a kezdeti rokonszenv lassan kölcsönös szeretetté alakult. Miután közölték vele örökbevételi szándékukat, az immár hatodik évét betöltött kisfiú egy hétvégén engedélyt kapott, hogy szakember kíséretében berecki otthonukban felkeresse őket.

Ez a látogatás véglegesen megerősítette a közöttük már létező érzelmi kapcsolatot, ugyanis a gyerek, miután számba vett és megtekintett mindent leendő otthonában, már ott szeretett volna maradni a számára tetszetősen berendezett szobában. Erre a lépésre azonban az érvényben lévő törvények szerint egyelőre nem kerülhetett sor, ugyanis megtételéhez bírósági határozat szükséges.

Ennek kimondását a 2008. de­cember 5-i, 30467-es számú átiratában kérte a Brassó Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság. Mivel az idő teltével mindkét fél egyre jobban szenvedett egymás hiányától, a két megye szakhatóságai úgy határoztak, hogy a döntés megszületéséig egy jegyzőkönyv alapján a gyereket átadják Fejéréknek. 2008. december 5-én így történhetett meg, hogy Isten kegyelméből a hányatott sorsú kisfiúnak szerető szülőket, nekik pedig egy régen vágyott gyermeket hozott a Mikulás.

E megoldás elé a kisfiúra addig gondot viselő Savin Adriana hivatásos nevelőszülő sem gördített akadályt, sőt amint ez várható volt, megértéssel fogadta a javaslatot. Mircea nevezetű férjével együtt első pillanattól különös jóindulattal viszonyultak a berecki házaspárhoz, barátként fogadták és kezelték őket. A közöttük kialakult kölcsönös rokonszenv hatására a leendő szülők felajánlották, ha igényt tartanak rá, bármikor felkereshetik az általuk négy éven át nevelt kisfiút.

Mivel ígéretüket jó székelyek módjára be is tartották, egy hétvégén a Savin házaspár is ellátogatott Bereckbe, megelégedéssel állapítva meg, hogy kis kedvencük jó környezetbe, meleg lelkű, szerető családba került. Ezt mi sem bizonyította jobban, mint az új környezetét alkalmazkodási zavarok nélkül megszokó, azt otthonának tekintő kis árva viselkedése, amelyet látva és tapasztalva a sepsiszentgyörgyi szakemberek is végképp meggyőződtek, hogy mindenki számára helyes döntés született.

A riport második része itt olvasható.

Cikk megtekintve összesen: 986   |   Cikk megtekintve ma: 2

Hozzáadom: