– Az ön neve eggyé vált az ún. Petőfi-üggyel. Összefoglalná röviden olvasóink számára, hogy miről is van szó?
– Soha nem akartam Petőfivel foglalkozni. Egy azonosító expedíció vezetésére kértek fel, ennek tettem eleget 1989 januárjában. Azt tudtam, hogy Petőfi nem vett részt a segesvári csatában, hiszen Lengyel József, az állítólagos szemtanú aznap Székelyudvarhelyen dolgozott, nem kapcsolódhatott be az ütközetbe, tehát semmi sem igaz abból, amire a történészek hivatkoznak. Petőfi halálának ügye egyik a sok hazugságból, ami a magyarság történelmére, eredetére vonatkozik. Kimentünk a szibériai Barguzinba, és megkértük az ottani lakosokat, illetve az újságokban is hirdettük, hogy ha valaki bármit tud Alexander Petrovicsról, jelentkezzen. Meg is lett ennek az eredménye, rengeteg adatot találtunk. Vittem magammal két amerikai és szentpétervári igazságügyi orvost, és a jelzett helyen, amelyre a helyiek emlékeztek, a magyar származású Alexandr Stefanovics Petrovics rebellis, költő volt eltemetve. Feltártuk a sírhelyet, megvizsgáltuk a maradványokat, és egy 32 éves ember csontjai kerültek elő, kiálló bal szemfoggal, ahogy Petőfinél. Megállapítottuk, hogy a magyar költő 1856. május 10-én hunyt el Barguzinban, ahová az oroszok hadifogolyként hurcolták magukkal.

– Hogyan sikerült azonosítani, miből tudták, hogy ő volt Petőfi Sándor?
 – A bal sípcsontja csavarodott volt, ugyanazok a bordasérülései voltak, mint amelyeket az orvos barátaim megállapítottak, hiszen ők foglalkoztak a költő testalkatával. Ezt követően írtunk egy orosz–angol nyelvű igazságügyi szakértői véleményt, amelyben az állt, hogy amíg további kutatások nem igazolják vagy cáfolják, a megtalált holttest Petőfi Sándoré. Számos történelmi adatot találtunk az orosz levéltárakban, természetesen megvan a fogolylista is a szentpétervári cári levéltárban, amelyben szerepel, hogy 1851. március 10-én tizedmagával érkezett Petőfi Barguzinba, ahol több mint ötven csodálatos verset írt. Az oroszok kizárták, hogy ezen versek orosz szerzőtől származnának, hiszen ilyen ütemű verset ottani költő nem írt.

Még egy DNS-vizsgálat kellene

– Mi történt ezután, miként fogadta felfedezését a magyar tudóstársadalom?
– Ezt követően kezdődött a mi meghurcoltatásunk. Berohantak a Magyar Televízió stúdiójába, ahol „cáfolták” az eredményeinket, bizonygatták, hogy Petőfi mégis Segesvár mellett esett el, minket pedig illúziórombolóknak neveztek. A magyar külügyminisztérium megtiltotta, hogy hazahozzuk a csontvázat, és intézkedtek Moszkvában, hogy a talált földi maradványokat nyilvánítsák nőneműnek. Pár napra rá kaptam Moszkvából egy táviratot, hogy a Magyar Tudományos Akadémia utasítására a csontvázat meg kell semmisíteni. Mi azon nyomban repülőre ültünk, telefonáltunk a miniszteri tanácsosnak, hogy hozzák ki a csontokat a Kremlből. Az oroszok tudták, hogy kiről van szó, hiszen Petőfi maradványait ott őrizték, ahol a cári kincseket tartják, nagy becsben. Megszereztük a kiviteli engedélyt, majd egy Bostonba tartó járattal kivittük a maradványokat Amerikába, majd Pittsburgben folytattunk további vizsgálatokat.

– Most hol vannak Petőfi Sándor maradványai?
– Erről csak annyit szeretnék mondani, hogy nagy költőnk csontjai Európában, egy kolostorban vannak elhelyezve, ahol a legnagyobb tisztelettel őrzik. Rajtam kívül senki nem tudja, hogy hol van ez a hely pontosan, még a feleségem se. Természetesen gondoskodtam arról, ha időközben meghalok, a hátralévők megtudják a pontos helyszínt. Csak annyit közölhetek, hogy megközelítőleg ezer kilométerre Budapesttől. Szerintem 2012-ben sikerül megszervezni a költő újratemetését, a helyszínt nem én határozom meg. Szóba került Kiskunfélegyháza meg Kiskőrös is, az eseményre pedig egyetlen politikust sem hívunk meg. Nekem meggyőződésem, hogy megtaláltuk Petőfi holttestét. Még egy DNS-vizsgálat van hátra, amely jövőre lesz esedékes, és minden kétséget kizáróan megerősíti állításomat.

Már Árpád előtt Erdélyben voltunk

– Úgy tudom, ön a székelyek eredetét is kutatta. Igaz, hogy már Árpád magyarjai előtt itt voltunk a Kárpát-medencében?
– A székelyek eredete nagyon egyértelmű és egyszerű. Kétféle történelem létezik: egyet a történészek írnak, akik mindig kiszolgálták az aktuális hatalmat, a másikat pedig a nép írja. A székelyek esetében a következő a helyzet: 361-ben vagy 362-ben a római császár behívja a Meotisz területén tartózkodó hunokat a Kárpát-medencébe, hogy a betörő vandálokat és gepidákat kordában tartsák. A hunok vezetője, Attila az első évezred legnagyobb uralkodója volt. Amikor 453-ban meghalt, seregének egy része bevonult Mezőségre, és benépesítette Erdély keleti részét. Ők a székelyek, Attila hunjainak utódai – ezt mitokondriális DNS-vizsgálatokkal is be lehet bizonyítani.

Ujgurok Csíksomlyón. Közös gyökerek?

– Ön teljesen elveti a tankönyvekben még ma is domináló finnugor-elméletet, vagyis azt, hogy genetikailag közünk lenne a finnugor népekhez. Honnan származik akkor a magyar nép, és kik a legközelebbi rokonaink?
– A magyarságnak semmi köze nincs a finn­ugorokhoz, legközelebbi rokonaink a Belső-Ázsiában ma is élő ősi török népcsoport, az ujgurok. Egy 2003-ban zárult genetikai vizsgálat eredménye azt mutatta ki, hogy genetikailag a magyarság magyarabb, mint a honfoglalás idején volt. Ez azt jelenti, hogy a belső-ázsiai genetikai kód dominánsabb az európai génekkel szemben, ami a jövőre nézve csak jót jelenthet. Négyezer éves kínai császári emlékiratokban van leírva, hogy milyen volt őseink népviselete, mesevilága. Léteznek háromezer éves magyar szövegek Kínában, csak el kell menni oda. Ma már szabad, nem úgy, mint annak idején, mikor még a Habsburgok, majd később a kommunisták halászó-gyűjtögető népnek állítottak be bennünket. A magyarok egy különálló népcsoportot alkotnak Európa közepén, mi nem úgy gondolkozunk, mint a többi indoeurópai. Mi beléptünk a monarchiába, összedőlt; beléptünk a Szovjetunióba, az is összeomlott; és most benne vagyunk az Európai Unióba, amely készül összedőlni.

– A fentiek fényében a dákoromán kontinuitás elméletből mi igaz?
– A trákok három részre szakadtak: egy részük a Balkán-félsziget déli részén maradt, ahonnan a románok, vagyis a vlahok hegyi pásztorokként érkeztek a Kárpát-medencébe, a harmadik csoport (magukat illíreknek nevezték) pedig elindult az Adria mentén, és a mai Szlovénián keresztül eljutott Ausztriáig. Tehát a románok, vagyis a vlahok a trákoknak egy késői, a Kárpát-medencébe az 1200-as években bejövő ágához tartoznak. Én a hatvanas-hetvenes években nagyon sokszor cáfoltam a dáko–római elméletet, ugyanis biológus-antropológusként vizsgáltam a történetüket, ezért nagyon sokáig persona-non grata voltam Románia területén.

Lévai Barna

Cikk megtekintve összesen: 741   |   Cikk megtekintve ma: 3

Hozzáadom: