Székelyek Napóleon ellen

Sepsiszentgyörgyi, gidófalvi, gelencei és martonfalvi hagyományőrzők vettek részt az austerlitz-i ütközet bizonyos jeleneteit felelevenítő hadijátékokon

A cikkhez kapcsolodó képek:

A kontinens fölötti uralom megszerzésének vágya mellett ez az érdekellentét vezetett a franciaellenes koalíció I. Sándor orosz cár és I. József osztrák császár általi megkötéséhez, amely Bonaparte Napóleon császár hatalmának megdöntésére és a régi viszonyok visszaállítására irányult.

Több, kisebb-nagyobb csata után, amelyek során Napóleon Bécset is elfoglalta, a morvaországi Brünn közelében fekvő Austerlitz (ma Csehország) közelében került sor az uralkodók személyes jelenléte folytán a „három császár csatája” néven emlegetett döntő ütközetre, amelyben a franciák elsöprő győzelmet arattak az osztrák és orosz hadsereg fölött.

A több mint 150 ezer katona részvételével lezajlott csatában a szövetségesek 25 ezer katonát veszítettek, míg a győztes sereg vesztesége 7 ezer fő volt. A vereség nyomán megkötött fegyverszüneti, majd békeszerződés nyomán az osztrák császárság hatalmas területekről volt kénytelen lemondani, ami tulajdonképpen a német–római birodalom világuralmi helyzetének megszűnését eredményezte.

A székely határőrezredek 1764-es erőszakos felállítása következtében osztrák oldalon az 1. és a 2. székely határőrezred két-két zászlóalja, a 11. székely határőr huszárezred hat százada, valamint a bihari huszárezred 8 százada, összesen 4000 magyar volt található.

A legtöbb katona bevetésével zajló fő ütközet a Pratzen-fennsíkon és környékén zajlott, azonban a hadműveleti terület több mint 30 négyzetkilométert foglalt magába. A baloldali hadoszlop élén, elsőként csatába induló székelyekre a stratégiai fontosságú Telnice falu elfoglalását bízták, ugyanis a szövetséges haderő innen akart észak felé támadást intézni. A székely katonák, óriási veszteségek árán ugyan, de kiverték a franciákat a településről, amelyet a nap folyamán meg is tartottak, miközben az osztrák–orosz egyesített haderő már rég megsemmisítő vereséget szenvedett. Este csak felsőbb parancsra vonultak vissza, a szövetséges hadseregből egyedüliként, több sikeres ellentámadást hajtva végre az őket üldöző franciák ellen. Elmondható tehát, hogy a székely csapatok sikeresen hajtották végre a rájuk bízott feladatot, s bár állományuknak több mint felét elveszítették, nem szenvedtek vereséget.

Székely tölgyből faragott kopjafával állítottak emléket elesett honfitársaiknak

A messzi földön elesett hőseink előtti kegyeletüket leróni kerekedett fel a Brünni Magyar Polgári Egyesület meghívására negyven csíki, gyergyói, marosi és háromszéki hagyományőrző, akik fáradságot és anyagiakat nem kímélve, négy újságíró kíséretében részt vettek az ütközet bizonyos jeleneteit évről évre felelevenítő hadijátékokon, majd azt követően a székely hősöknek újabb emléket állító ünnepségen.
Budapesten Nagy József, gyergyóremetei születésű történész, doktorandusz is hozzájuk csatlakozott, ugyanis a gidófalvi  Szilaj Hagyományőrző Egyesület elnökével, dr. Kádár Lászlóval együtt rájuk esett a szervezés oroszlánrésze. Megyénket négy település: Sepsiszentgyörgy, Gidófalva, Gelence és Martonfalva küldöttei képviselték, és nem indultak üres kézzel: három, székely tölgyből faragott kopjafát vittek magukkal, hogy honfitársaiknak emléket állíthassanak a távoli csatatéren.

Miután egy diákkollégium kényelmes szobáiban kipihentük a jobbára nótázással és történelmünk felidézésével eltöltött hosszú út fáradalmait, a Pratzen-fennsíkon álló emlékmű megtekintésével kezdtük a nagy események helyszíneivel való ismerkedésünket.

Itt dr. Csikány Tamás, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtörténeti Tanszékének vezetője ismertette az egykor lezajlott harci cselekményeket, amelyek több mint 40 ezer áldozatának zöme ezen a helyen lelte halálát. A csontjaikat őrző hatalmas, ezúttal mégis ködbe vesző mauzóleum lábánál általa tartott nyílt történelemóra után vele együtt sajnálkoztunk, hogy nem gyönyörködhetünk a lábainknál kibontakozó vidékben. A helyszínen lévő múzeumban korabeli egyenruhák és fegyverek, valamint modern audiovizuális eszközök segítségével idézhettük fel a hátborzongató történéseket.
A csatatéri szemle befejezése után újabb időutazás következett, hiszen Austerlitz utcáin sétálgatva a napóleoni időkben érezhettük magunkat. Az évfordulón évente megrendezett vásárba ugyanis Európa minden szegletéből özönlenek a különböző nemzetiségű hadfiak, akik korhű egyenruhába öltözve sétálgatnak az ételt-italt, helyi különlegességeket, de bóvlit is kínáló sátrak között.

Negyven hagyományőrző vett részt az újrajátszott csatában

Huszárainknak nagy sikere volt: sokan, felismervén a parádés magyar egyenruhát, egy-egy nehezen, de jóindulattal kinyögött magyar szóval köszöntötték őket. A városnézés végeztével, nagy meglepetésünkre, gyülekezőhelyünkön Szőke László, Magyarország prágai nagykövete fogadott, aki a továbbiakban hozzánk szegődve, szavain kívül jelenlétével is érzékeltette, hogy a távoli csaták színterén is összetartozunk.

Néhány kilométerrel arrébb, Tvarozna falu határában 2005 óta hagyománnyá vált az ütközet valamelyik csatájának korabeli egyenruhába öltözött és fegyverzettel rendelkező önkéntesek részvételével történő valósághű lejátszása. A puskaropogással és ágyúdörgéssel fűszerezett harci jelenetek sikeresen elénk varázsolták az egykor történteket. A csata forgatagában belebotlottunk a bihari huszárokba és osztrák mundérba bújtatott anyaországi századba is, akikkel ütközet után a nagykövet jóvoltából néhány pohár cseh vodkát is elkoccinthattunk.

Besötétedett, mire a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) tanárai és diákjai által 2006-ban, Telnice központjában felállított kopjafához értünk, amely mellett immár a gidófalvi Kövér György faragta emlékmű is leleplezésre várt. Kétoldalt az erdélyi, szemben az anyaországi hagyományőrzők helyezkedtek el, a magyar nagykövet mellett pedig jelen volt a ZMNE tanárainak és diákjainak busznyi küldöttsége, valamint számos helybéli lakos is. A magyar és cseh himnusz elhangzása, s a helység polgármesterének köszöntőbeszéde után Lelovics Pál, a Brünni Magyar Polgári Egyesület elnöke felolvasta dr. Hende Csaba, Magyarország honvédelmi miniszterének ez alkalomra írt levelét, amelyben többek között ez állt:

„A magyarság határőr népe, nem először és nem is utoljára, itt is példát mutatott helytállásból. Austerlitzben, Európa véres porondján is bebizonyította isten-adta képességeit. Drága árat fizettek érte. Becslések szerint 1700 derék székely nyugszik itt. Amit tettek, történelem, de üzenetüket nekünk küldik, az országhatárokkal szabdalt magyarságnak. A felelősségtudat, a helytállás és a bátorság megtarthat minket a támadásra lendülő túlerővel szemben is.”
A székely hagyományőrzők nevében felszólaló Pál István beszéde után az emlékmű Frantisek Kroutil polgármester és Lelovics Pál általi leleplezése, majd díszsortűz következett. Az ünnepség koszorúzással, a székely himnusz eléneklésével és gyertyagyújtással ért véget.

Innen szabályos sorokba rendeződve, néma csendben és fegyelmezetten vonultunk a falu határában elesett székely katonák tömegsírja fölé emelt emlékoszlophoz, hogy a szülőföld nevében elhelyezzük a kegyelet koszorúit. Az emlékezés gyertyáinak meggyújtását követő beszédes csendet csak a székely és magyar haza küldötteinek ajkáról felcsendülő székely kesergő és Gábor Áront idéző nóta hangjai törték meg néhány pillanatra.