Fúvószenekarok Mekkája: Réty

Liszt Ferenc-év lévén, a nehéz hangszerelés ellenére több zenekar választotta műveit

A cikkhez kapcsolodó képek:

A pár hónapos csecsemőjét karjaiban tartó anyukától a nyolcvanas évei közepét taposó dédnagymamáig, kis - fiú tól az aggastyánig mindenkit elbűvölt a lombos fák árnyékában felcsendülő zene. A kánikulával dacoló zenészek nagy örömére nem maradt el a jól megérdemelt elismerés sem, vastapssal jutalmazta ugyanis a magas színvonalú és változatos előadást a megyeszékhely zenekedvelő közönsége.

Este a rétyi fúvósmozgalom elindítójaként számon tartott Kováts András lelkipásztor sírjánál és az elhunyt zenekari tagok tiszteletére állított kopjafánál rótták le kegyeletüket a helyiés vendég együttesek tagjai. A megemlékezés során Deák Botond tiszteletes az elődök közösségépítő munkáját és megalkuvást nem ismerő magatartását állította követendő példának a globalizáció szennyes áradata által fenyegetett fiatalság elé.

Emlékezni kell a magyar települések megmaradását és fejlődését szolgáló ősökre, hogy példát vehessünk, erőt meríthessünk munkásságukból, hiszen nekünk itt küldetésünk van. Sikeresen meg kell küzdenünk a magyar dal megszólalásáért, mert a magyar szó mellett ez élteti közösségeinket – figyelmeztetett Kelemen Antal karnagy. Ha az ősöket megillető rétyi főhajtás minden településen megvalósul, ha ilyen áhítattal és tisztelettel tudnak emléküknek adózni máshol is a jövő formálását hamarosan kezükbe vevő fiatalok, akkor nincs okunk elcsüggedni – tette hozzá.

Vasárnap reggel az együttesek és mazsorett-csoportok látványos felvonulásával kezdődött a Rétyen 20. alkalommal megrendezett Nemzetközi Fúvóstalálkozó. A Feketeügy holt ága mellett létrehozott községi sport- és kulturális központban sorakozott fel, majd közösen játszott el két magyar történelmi indulót az anyaországból, valamint Maros, Hargita és Kovászna megyéből jelenlévő tizenkét együttes. A zenekari tagként és polgármesterként egyaránt tevékeny és eredményes Dálnoki Lajos melegszavú köszöntője után Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke ezekkel a szavakkal fordult a szép számban egybegyűltekhez: „Kodály Zoltánnal valljuk, hogy az élet nem lehet teljes zene nélkül, és valójában mit sem ér. Éppen ezért, ennek tudatát be kell oltani mindazokba, akiknek sejtelmük sincs arról, hogy micsoda szépségek rejlenek a zene tündérkertjében.” Megszívlelendő és elgondolkodtató idézetekkel tűzdelt beszédében Kelemen tanár urat zenei anyanyelvünk zászlóvivőjének, Rétyet pedig az erdélyi magyar fúvósok Mekkájának nevezte, ahová az életben legalább egy alkalommal el kell zarándokolni minden zenekarnak. Az RMD elnöki tisztjét betöltő Tóth Guttman Emese egyetemi tanár díszoklevelet nyújtott át a rétyi együttesnek és köztiszteletnek örvendő vezetőjének, aki a rendezvény főszervezőjeként az ifjúságnak a következőket mondta: „Mi a végeken ezerszáz éve próbáljuk a nyelvet őrizni, de ha ti nem folytatjátok ezt a munkát kellő komolysággal, akkor itt Erdélyben és a Székelyföldön nem hiszem, hogy beszélhetünk magyar jövőről. Nagy a felelősségetek, mert a következő évtizedek rátok lesznek bízva, ti kell majd a zászlót magasra emeljétek, és ti kell a magyar életnek ezt a szeletét tovább éltessétek. És ne feledjétek, hogy a fúvószene igen hangos, ezért ha trombitákkal, harsonákkal és kürtökkel szólaltatjuk meg a Kárpát-medencében, de ha kell Brüsszelben is a mi fájdalmunkat, akkor meghallják a hangunkat. Ehhez viszont az kell, hogy higgyünk benne: mi erre képesek vagyunk.”

A szónoklatok elhangzása után a főszerep a hangszereknek jutott, a fúvószene immár hagyományossá vált és hagyományt teremtő ünnepén. Liszt Ferenc-év lévén, a nehéz hangszerelése ellenére több zenekar, köztük a rétyi is magas színvonalon szólaltatta meg világhírű zeneszerzőnk egy-egy művét. Teljesítményükről a Magyarországi Fúvósszövetség elnöki tisztjét betöltő és a rendezvényt jelenlétével megtisztelő Dohos László karnagy is elismerően nyilatkozott. Kulturált viselkedésével, odaadó figyelmével és fergeteges tapsban megnyilvánuló hálájával a Rétyről, Komollóról, Sepsiszentgyörgyről, közelebbi és távolabbi településekről összesereglett közönség is jelesre vizsgázott. Még az ünnepi hangversenysorozat vége felé eleredt eső sem tudta a hallgatóságot a helyéről elmozdítani. Ugyanakkor az éppen játszó Budapesti Dohnányi Ernő Zeneiskola, majd az Uzoni Atlantisz zenekar is derekasan állta a sarat a színpadot tépázó szélviharban. Ezáltal az is bebizonyosodott, hogy Kelemen tanár úr több évtizedes fáradozása nem volt hiábavaló, a kitartó munka meghozza gyümölcsét, hiszen szárba szökkentek a termékennyé tett talajba gondosan elültetett magok.