A jelenések elfogadása vagy elvetése a hittudomány és a katolikus egyház feladata és kötelessége, de bárhogyan is döntsenek az erre hivatottak, egy dolgot már most leszögezhetünk: Marián Rózsika, az egyszerű cigányaszszony élete utolsó szakaszában példát mutatott hitből, szeretetből, megértésből, együttérzésből és egymás kölcsönös tiszteletéből. Magatartásával és két nyelven kimondott meleg szavaival pedig elérte azt, amire teológusok és politikusok egész hada sem volt képes. Összehozta, és egymás mellé ültette a különböző nemzetek és felekezetek tagjait, hogy imádkozzanak, és közös akarattal cselekedjenek egy szebb jövő érdekében. Nem véletlen tehát, hogy a gyászszertartásán a magyar és cigány közösség képviselőin kívül szép számban akadtak románok, s a görög katolikus egyház is képviseltette magát. Ugyanakkor dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek jelenlétének is félreérthetetlen üzenete volt.

György István plébános az alkalomból elhangzott szavai szerint Rózsika már 13 éves korától sokat szenvedett, és életének első szakaszában nem értette, hogy miért. Később ráébredt azonban, hogy szenvedésével, annak elfogadásával és felajánlásával sok lelket megmenthet az üdvösség számára. Az erdélyi egyházmegye vezetője pedig elmondta, a körülötte kialakult zarándoklatról a jelenlegi szentatya még bíboros korában kijelentette, „a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt”, hozzátéve: a gyümölcsök jók, tehát akkor lehet következtetni a fára is.

Cikk megtekintve összesen: 703   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: