Az alkotó emberek hétfőn érkeztek meg az egykori tüdőszanatóriumba, majd kedden neki is kezdtek a munkának. Volt, aki terepszemlét tartott, magába szívva a hely szellemét, megint más gőzerővel dobta bele magát a múzsák világába.

A szobrászok értelemszerűen egy külön helyiséget kaptak, hogy kopácsolásukkal, a különböző gépek használatával ne zavarják a kollégákat. Őket kerestük fel először: a kiszolgáló épületek szomszédságában négyen szemelgették a rendelkezésükre álló faanyagot, latolgatták, mit is készíthetnének belőle.

Vetró András immár második alkalommal vendége a tábornak, és szerinte annak lényege abban rejlik, hogy a szervezők rendkívül színes csapatot verbuváltak. „Az itt lévő emberek nemcsak táborban alkotók, hanem tábort alkotó építők is. Rendkívül jó társaság van, a hangulat egyszerűen fantasztikus” – mondta a kézdivásárhelyi szobrász, aki éppen egy kisméretű fadarab polírozásával volt elfoglalva, amiből egy női torzót kívánt kifaragni. A szobrász úgy értékelte, a tábor lényege abban áll, hogy ott kizárólag az alkotásnak élhet az ember, semmi sem zavarja, kedve szerint bontakozhat ki.

Nem sokan áldoznak a művészetre

Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója is résztvevő. Bár ő első alkalommal volt jelen, példaértékűnek nevezte Hegedüs Ferenc kezdeményezését. „Erdélyszerte nem sokan vannak, akik a művészek mellé állnak anyagilag. Inkább a futballt, a pénzt hozó lehetőségeket keresik, nem áldoznak ilyesmire. Így normális, hogy rendkívülinek tartom a kezdeményezést, aminek remélem lesz folytatása is” – fejtette ki a szobrászművész, aki ottjártunkkor úgymond meditált, azaz gondolkodott, hogy mit is készíthetne a műhelyben levő, számára „kisorsolt” fatörzzsel. Vargha egyébként rövid ideig meditált: csütörtökön, amikor ismét Bálványosra látogattunk, már alakot öltött a méretes rönk és kedvünkért össze is állította a kompozíciót, egy fatörzsből, fatölcsérből és egy kivénhedett, szép patinát magán viselő járomból álló műalkotást.

Mellette Győri László debreceni szobrász munkálkodott, számára nem ismeretlen vidékünk, hiszen megfordulta magát az Incitato-táborban is. Ő úgy ítélte, mindkét kezdeményezésnek megvan a szerepe és a varázsa is. „Az Incitato közvetlenebb, nyitottabb, több emberrel találkozunk. Itt kissé be vagyunk zárva, hiszen a műhely, a szállás ide köt. Ettől függetlenül mindkét tábornak megvan a varázsa és a szépsége, Hegedüs Ferenc kezdeményezése esetében ugyanis nem egy adott témához kell alkalmazkodni, hanem szabad kezük van a művészeknek” – vélekedett Győri, aki csütörtökön már javában dolgozott a munkadarabján, és Vargha Mihály asztala mellett éppen a díszítő motívumokat véste rá alkotására.

Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrász is egy termetes fatörzs kérgét hántotta, és nekikezdett a megformálásnak. Tréfásan állapította meg: az övé egy jó hároméves darab, azaz saccolása szerint ennyi időre lenne szüksége, hogy formát adjon elképzelésének. A művész elsősorban bronzszobrairól ismert, hiszen Gelencén is hat köztéri szobra van, legutóbb épp június 26-án avatták fel Szent Lászlóról készített műalkotását. Elsősorban bronzzal szeret dolgozni, a fafaragás kihívás számára.

A szobrász egyébként régóta vesz részt táborokban, de úgy gondolja, a mostani egy különleges létesítménye a művészvilágnak. Bár hároméves darabnak titulálta munkája célját, csütörtökön már szépen körvonalazódott elképzelése, megjelent az értelem a halott anyagban.

Az üvegművészből lett grafikus és az elcsámborgott földink

A szálloda egyik konferenciatermében – egy hét erejéig műteremmé alakították át – is lázas munka folyt: a magyarországi Berkenyéről érkezett grafikus, Bardócz Lajos és a kolozsvári Egri István üvegművész tevékenykedett. Utóbbi a táborozás alatt nem üvegeket illesztett ólomkeretbe, hanem grafikusként próbálta ki magát. Egri kötődése erősebb a szállodához, hiszen az magán viseli alkotómunkájának gyümölcsét: a Grand Hotel Bálványos lépcsőházát a négy évszakot ábrázoló monumentális kompozíciók díszítik, és az ólomba ágyazott színes üvegcserepek eredeti bájt varázsolnak a látogató elé. Egri szintén kihívásként értékelte a tábort, hiszen grafikákkal akart bemutatkozni. Hümmögve nézegette a sorozat egyik példányát: nem jó, kommentálta, majd kifejtette, megszólal egy belső hang, ami jelzi, hogy a kész darab tetszik-e szemének és lelkének, sikerült-e vele közvetíteni azt, amit elképzelt. Egri egyébként restaurátor is, több neves templom színes ablakszemeit újította fel, és általában monumentális munkákban gondolkodik.

Bardócz Lajos bevallása szerint elcsámborgott földink, és tegyük hozzá rendkívül jó humorú, közvetlen művész. Fél lába bardoci, s bár Szászsebesen látta meg a napvilágot, lelkében megmaradt székelyföldinek, bár Magyarországon él, szívében megmaradt erdélyinek. A grafikus nem követi a trendeket, és azt vallja, hogy aki elfelejti múltját, annak nincs jövője sem. Nem szabad a globalizáció útját követni, nem szabad a kritikusok elvárásának megfelelni – magyarázza művészi látásmódját. „Sok kritikus azt gondolja, mi vagyunk értük, és nem fordítva. Ma már nem trendi az, aki ősi magyar szimbólumokhoz, az ősmagyar hitvilág képeihez nyúl, és azzal próbálja a nemzet-nemzetiség témát ébren tartani. Én nem tartozom közéjük, hiszem és vallom, hogy amíg múltunk kincseit megőrizzük, örökségünket ápoljuk, addig élünk, élni fog a magyar nemzet” – mondja a kedélyes öregúr, aki szívesen mond vicceket, és szívesen nevet másokén is.

Kubinyi Anna, Erdély szerelmese

Kubinyi Anna, a tábor egyetlen textilművésze Budapestről érkezett Bálványosra. A Magyar Kulturális Minisztérium nívódíjas és Bartók Béla-emlékdíjas művésznő Erdély szerelmese, nagyon ragaszkodik Székelyföldhöz és az itt élő emberekhez. Elmondása szerint mindig feltöltődik itt, imádja a környéket, és persze szívesen fel is dolgozza a látottakat. A művésznő, akinek munkásságában azonos súllyal van jelen a plasztikai gondolkodásmód és a szövés útján létrejövő képteremtés, eredetileg gobelinkészítéssel foglalkozott, majd utána fejlesztette ki sajátos, egyedinek nevezhető technikáját. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a munka eredménye háromdimenziós, kiemelkedik az anyagból: ezt úgy éri el, hogy kartondarabokat sző be a mintába. A gobelinnél használt anyagok ma is megjelennek munkáiban, és érdekesség az is, hogy a felhasznált fonalakat ő színezi. A művésznőt most ismét Bálványos bűvölte el, és így a természetből ihletődött, egy hét alatt készítette el a Szintézis névre keresztelt munkáját. Monumentális alkotásai egyébként a nemzet-nemzetiségi kérdésekhez kötődnek, hiszen készült már munkája Kőrösi Csoma Sándorról is, és a két-három méteres, szőtt székely kapui is egyszerűen lenyűgözőek.

Kubinyi Annához hasonlóan Márton Árpád csíkszeredai festőművész is szobája magányában és csendjében alkotott. Csíki létére szerelmese Bálványosfürdőnek, nagyon szereti az itteni tájat. Ő egyébként már tavaly vendége volt Hegedüs Ferencnek, s a múlt évi táborzárást követően egy sor ötlettel és felkiáltójellel tért haza. Ő is az ősi magyar hitből és a környék varázslatos erejéből ihletődött: így már berámázva csodálhattuk meg a Kénkisasszony és a Rotyogó című munkáit, amelyekből sugárzott Bálványos mágikus ereje.

Mint mindennek, az idei tábornak is vége lett. Szombaton már az ünneplőbe öltözött művészeket Hegedüs Ferenc mecénás köszöntötte, majd Banner Zoltán művészettörténész méltatta a kiállított munkákat, aki szerint történelem íródott Bálványosfürdőn egy olyan tábor révén, amiről merni reméljük, hogy lesz folytatása. Úgy legyen, hiszen egy hét alatt a kéttucat alkotó ember ismét hozzájárult vidékünk szebbé és gazdagabbá tételéhez, s a mecénás jóvoltából biztos, hogy lesz folytatás, és továbbra is színvonalas táborok helyszíne lehet az Aporok várának szomszédsága.

Cikk megtekintve összesen: 683   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: