Mária gyermekei vagyunk

A cikkhez kapcsolodó képek:

A bizonytalan időjárás ellenére már kora reggel csordogálni kezdtek a különböző irányból érkező zarándokok, hogy a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium sarkánál egyetlen hatalmas emberfolyamba egyesülve hömpölyögjenek a kegytemplom felé. Ebben az átszellemülten vonuló tömegben a Kárpát-medence minden vidékének, a magyarság összes rétegének és felekezetének képviselői megtalálhatók. Ilyenkor békében megfér egymás mellett szegény és gazdag, politikus és egyszerű választópolgár, miniszter és földműves, katolikus, református, evangélikus és unitárius, épp úgy, mint az anyaországban, elszakított területeken, Moldovában, Nyugat- Európában, Ausztráliában, a két amerikai kontinensen, vagy Óceániában élő magyar. És ami reményt keltő: tömegesen jönnek a fiatalok is, mert ők is szükségét érzik a nagy nemzeti zarándoklatba való bekapcsolódásnak. A hagyomány szerint ennek a napnak egyetlen meghívottja az ünnepi szónok, más mindenki egyszerű zarándokként van jelen. Az évek óta visszatérő Semjén Zsolt, Magyarország jelenlegi miniszterelnök-helyettese, Hende Csaba honvédelmi miniszter, Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés elnöke, a Keresztény Demokrata Párt parlamenti frakciójának testülete, Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet és felesége szintúgy, mint Csáky Pál és Berényi József, a felvidéki (Szlovákia) MKP volt és jelenlegi vezetője, vagy Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Bár ezek a személyiségek minden felhajtást és feltűnést kerülve vegyülnek el az emberáradatban, azért megakad rajtuk a jelenlévők szeme, és örömmel nyugtázzák, hogy a nagy számban megjelent papság mellett a nemzet világi vezetői is együtt imádkoznak velük. Az erdélyi magyarokkal jó anyaként törődő Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének felesége, szokásához híven, most is üzent nekünk, ezúttal szavak nélkül ugyan, de annál beszédesebben. Az ünnepi alkalomra ugyanis a Felsőrákoson ajándékba kapott jellegzetes népviseletbe öltözött. Az idén jelen volt és tiszteletét tette közöttünk Őeminenciája Fra’ Matthew Festing, a Máltai Lovagrend nagymestere, bíboros, vatikáni államtitkár is, aki a környezetéből származó információk szerint meghatódva és csodálattal szemlélte az összegyűlt, hatalmas de fegyelmezett tömeget. A házigazda ferences rend nevében Orbán Szabolcs ferences tartományfőnök, az egyházmegye képviseletében pedig dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek köszöntötte a híveket. – A gyermek az otthona felé tartva nem azt mondja, hogy megyek haza, hanem azt, hogy megyek az édesanyámhoz, mert számára az édesanya szíve jelenti az otthont és a hazát. Éppen azért, különböző keresztény felekezetekhez és államokhoz tartozóan is, mi mindannyian hazajöttünk ide, mert Mária gyermekei vagyunk, s édesanyánk mindig hazavár minket. S ha a gyermekek veszekednek, pártokra szakadnak, csak az édesanyai szív és szeretet tudja helyreállítani közöttük a békét és az összetartást. Hát ezt kérjük most ezen a búcsún a mi édesanyánktól, a somlyói Szűzanyától, hogy biztassa gyermekeit összefogásra, megbocsájtásra és a határokat felülíró nemzeti összetartozás érzésének megtapasztalására – fogalmazott az erdélyi egyházmegye vezetője. – Őseink iránti tiszteletből és megilletődve állunk az itt élő székelyeknek ezen az imádságos szent helyén, mely egyúttal a világban szétszóródott öszszes magyar szent helye is. Jöttünk, hogy megéljük a szeretet és hit közösségét, mi, akik most itt együtt vagyunk. A lélek indított, a hagyomány késztetett arra, hogy ide jöjjünk a magyarság e legnagyobb kegyhelyére, Máriához. Hogy anyai szeretetének melegét érezve tekintsünk Jézusra, hogy a csíksomlyói Szűzanyával emeljük fel tekintetünket a világból az Istenhez – ezekkel a mondatokkal indította beszédét meghívott szónokként Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök. Így folytatta: Máriára és Jézusra tekintve láthatjuk meg, mit kell tennünk, hogy mi ma a keresztény ember feladata, mi ma a dolga a magyarnak, aki elzarándokolt ide, hogy sok-sok társával együtt eligazítást és erőt kapjon a magasból Istentől. Mert a puszta jóérzés, a hely kedves hangulata, áradó szépsége, divatos, romantikus érzések kergetése bizony nem elég semmire. Nekünk feladatunk és küldetésünk van, s ehhez hitet, erőt, bátorságot, kitartást kell találnunk, és ezt itt találhatjuk meg. Úgy néz ki, már megtaláltuk az erőt, kitartást és bátorságot, legalábbis ezt bizonyította a tény, hogy a prédikáció vége felé eleredő, majd egyre jobban zuhogó eső, s a fölénk tornyosuló, ijesztően fekete fellegek ellenére is mindenki a helyén maradt. Méltóságteljes viselkedésünk pedig azt sugallta, hogy elveszett hitünkhöz is kezdünk visszatalálni.