Kora délelőtt az egykori magyar határőr kaszárnyák előtt gyülekezett, majd az iskolához vonult a falu apraja-nagyja. Az élre Kelemen Antal karnagy vezetésével a rétyi fúvószenekar állt, melynek tagjai csiszolt játékukkal tízedszer tették magasztosabbá az ünnepet. Mögéjük csángó népviseletben és lóháton sorakoztak fel a végzős diákok, s bizony a lányok is olyan büszkén ülték meg a magyar nemzetiszínű szalagokkal befont sörényű lovakat, mintha nyeregbe születtek volna. Ebben az évben több székely ruha is felvillant a gyönyörűen hímzett csángó viselet forgatagában, ugyanis Háromszékről is voltak végzős diákok. Fejér Adélt Gelencéről, Imre Zsuzsát pedig Haralyból vonzotta a Csíki-havasok lábánál álló iskola szellemisége. Amint megtudtuk, évekkel korábban a Duna Tv jóvoltából nyertek bepillantást az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium életébe, és a felvételekről sugárzó légkör elégnek bizonyult ahhoz, hogy ide vonzza őket. Most pedig, végzős diákként büszkék arra, hogy itt tanulhattak. A ballagók csoportját a falu népe követte ugyancsak népviseletbe öltözve, lóháton és szekéren ülve. Miután mindenki elfoglalta helyét, a fúvósok által megszólaltatott indulók pattogó ritmusára elindultak, és a virágba borult falun végighaladva meg sem álltak a líceum udvaráig.

Az ünnepség főtisztelendő Tamás József, Csíkszeredában tevékenykedő püspök által celebrált szentmisével folytatódott. Az őt kísérő egyházi személyiségek karéjában örömmel fedeztük fel Bereczi István gelencei plébánost, aki jelenlétével fejezte ki az egyházközségéből végző két diáklány iránt érzett megbecsülését. Az iskola rangját és a benne folyó tevékenység értékét az alkalom kapcsán összegyűlt tömeg nagyságán kívül Magyarország és Erdély különböző sarkaiból idezarándokolt neves személyiségek jelenléte is érzékeltette. Bár a rendszeresen erre látogató Bajtai Erzsébet, a bukaresti magyar nagykövet felesége ezúttal nem tudott eljönni, a csíkszeredai főkonzul mellett több anyaországi település is a legmagasabb szinten képviseltette magát.

A szentmise után népviseletüket lecserélő véndiákok az iskola hímzett, egyik felén árpádsávos zászlója után felsorakozva, a Gaudeamust énekelve vonultak ki a nekik eddig otthont biztosító falak közül. A püspök, az iskolaigazgató, a községi polgármester, illetve a Hargita megyei tanács és a tanfelügyelőség, a főkonzul képviselőinek, a németországi magyarok és testvértelepülések küldöttségének útravalót nyújtó beszédei után a kicsengetettek megbízottjai olvasták fel az alkalomra megfogalmazott gondolataikat. Egyenes beszédük emberi tartást és hivatástudatott sugallt. A kimagasló teljesítményükért díjazott tanulók között örömmel fedeztük fel háromszéki lányainkat, majd újabb felemelő pillanatok következtek. Csángó népviseletbe öltözve, jobb kezével a magyar nemzeti zászlót szorongatva szavalta el egy tiszta tekintetű diák Vörösmarty Mihály Szózatát, melynek befejeztével megcsókolta a lobogó selymét. Ebben a mozzanatban és gesztusban benne volt, és kifejezésre jutott az intézmény falai között uralkodó szellemiség. Ennek megteremtése Berszán Lajos kanonoknak, a csángók által nemes egyszerűséggel, de annál nagyobb szeretettel pap bácsinak szólított iskola alapítónak köszönhető. Ő volt ugyanis, aki a Gyimesekbe álmodta, s kitartó, állhatatos és önfeláldozó munkával létrehozta az Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viselő tanintézményt, melyben keresztényi és nemzeti szellemiségben nevelik a gyerekeket az óvodától a középiskoláig. Berszán atya, akinek személyében szintén háromszéki, pontosabban zágoni honfitársunkkal büszkélkedhetünk, a keleti végeken szellemi végvárat hozott létre, mely nemzettudatunkat hivatott éleszteni és megőrizni. Ez egy olyan fajsúlyú, nemzetépítő cselekedet, melynek évszázadokra kiható, magyarságmegtartó és erősítő szerepét talán ma még teljes egészében fel sem fogjuk. Adjon az Isten számos esztendőt neki, hogy missziós munkáját még sokáig végezhesse!

Cikk megtekintve összesen: 383   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: