Erőt, tisztességet!

A cikkhez kapcsolodó képek:

Sepsibükszádon már péntek délután gyülekezni kezdtek a vitézek, hogy dr. Kádár László állatorvos, hagyományőrző huszárkapitány vezetésével szombat reggel a teljes állomány felsorakozhasson. Marosszéket 1, Udvarhelyszéket 6, Csíkszéket 10, a Kászonokat 4, Gidófalvát 12, Bükszádot 4, Uzont szintén 4 vitéz képviselte. Hozzájuk csatlakozott továbbá 3 fogat Bükszádról és egy Fotosmartonosról, amelyek a kézdiszentléleki Perkő együttes táncosait és zenészeit, valamint a bükszádi fúvósokat és a gyalogos katonákat szállították.

A huszárcsapat vezetőjének kérésére a toborzó megkezdését minden esetben az érintett község polgármestere engedélyezte, majd Gergely Zoltán táncegyüttes-vezetőnek a mundér felvételére biztató, lelkesítő szavai következtek, aki Bethlen Gergelynek az erdélyi magyarsághoz 1848-ban írt leveléből is felolvasott egy rövid, részletet.

A főszerep azonban mégiscsak a muzsikának és táncnak jutott, hiszen annak idején is a segítségükkel csábították jelentkezésre az újoncokat. A haza oltalmára való felesketés megható mozzanata bizony minden helyszínen könnyeket csalt a jelenlévők szemébe. Az esemény a település elöljárójának köszöntőbeszédével, a helységet jelképező szalagok megyezászlóra való felkötésével, majd a vitézek és kíséretük étellel-itallal kínálásával folytatódott.

A történések jobb át- és megélése érdekében mi is felkérezkedtünk az egyik szekérre, ha már ló nekünk nem jutott. Így legalább megtapasztalhattuk a falvakba való bevonulás és fogadtatás felemelő pillanatait. Hiszen a huszársereget az út két oldalán lelkesen és kitörő örömmel üdvözlő lakosság látványa épp olyan közösségi élményt jelentett a felvonulók számára, mint amilyent megjelenésükkel ők szereztek a rájuk várakozóknak.

A soron következő települések küldöttségei a határban fogadták a felvonulókat, a megye zászlóját is átadták a közülük választott nyalka lovasok egyikének. Virágok, taps, örömkönnyek, köszöntők, köményesés szilvapálinka, valamint finom harapnivaló fogadott a kijelölt útvonal minden helységében. Bükszád, Mikóújfalu, Málnásfürdő, Málnás, Oltszem, Zalán, Sepsibodok, Gidófalva, Sepsikőröspatak és Árkos elöljárói és székely népe ismét bebizonyította, hogy méltó megszólítás esetén hasonló módon képes válaszolni. Ezt a huszárok társaságában lóháton mindvégig jelen lévő Tamás Sándor háromszéki tanácselnök is megtapasztalhatta. Málnáson kiadós és ízletes ebéddel várták a vitézeket, Bodokon pedig a toborzó megejtése után lovast és lovat egyaránt elszállásoltak, majd finom vacsora következett. Az estét a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház férfiés a bodoki ifjúsági énekkar fellépése tette még színesebbé, majd hajnalig bálozhatott, aki bírta.

Másnap ragyogó napfény és kiadós reggeli űzte el némiképp a lovaglás és éjszakai mulatás során felgyűlt fáradtságot, majd a gidófalvi ünnepélyes fogadtatás végképp feledtette. Innen Kőröspatak érintésével Árkosra érkezvén nem csak helybeliek, hanem ott tartózkodó anyaországiak is fogadták a felvonuló bandériumot. A kiskunhalasi városi kórus, valamint a sepsiszentgyörgyi Kriza János és az árkosi Régeni Áron dalárda előadása pedig még felemelőbbé varázsolta ezt a különleges eseményt. A toborzók helyszínén a haza szolgálatát vállaló regruták is csatlakoztak a csapathoz, így Bodokon kettővel, Gidófalván néggyel, Kőröspatakon kettővel, Árkoson ismét négy lovassal szaporodott a létszám.

Sepsiszentgyörgy határában a gróf Kálnoki- család által működtetett sportlovas iskola 8 diáklánya és egy zászlóvivő, Uzonból 6 lovas és 3 fogat, végül 3 gelencei hagyományőrző gyalogos csatlakozott hozzájuk. Így a Kelemen Antal tanár úr által vezényelt rétyi fúvószenekar vezetésével már 54 lovas huszár sorakozott fel, és tisztelgett a sepsiszentgyörgyi Szabadság téren, ahol Antal Árpád András polgármester és Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke köszöntötte őket. Székely testvéreink elöljárója jóvoltából a bazársor előtt kiállított történelmi zászlósor díszes darabjait is megcsodálhatta a szép számban összegyűlt érdeklődők serege. A toborzó ünnepségsorozat dr. Kádár László hagyományőrző huszárkapitány elköszönő szavaival, s a magyar és székely himnusz eléneklésével ért véget. Erőt, tisztességet! – hangzott el két nap folyamán többször is a hagyományos huszárköszöntő, amelynek üzenetét jó lenne szívünkbe zárni.