Ha az ember Bendéné házta felé tart, szemébe ötlik a falra szögezett T. O. tábla: ez régebb a tűzoltó lakhelyét jelölte. Az asszony elmondta: édesapja a helyi tűzoltóságnál szolgált, és jómaga ennyi év után sem vette le a táblát, mivel szereti megőrizni a múlt hagyatékát, s ezt  igazolja a házban lévő régiségkollekció is.

A verandán egymás mellett sorakoznak a fonógépek, mögöttük egy polc tele korsókkal, vázákkal, kulacsokkal és más eszközökkel. Az egyik megtermett cserépkorsóval kapcsolatosan elmondta: ezt valamikor töltöttkáposzta-főzőnek használták, és ebben volt a legfinomabb az elkészített étel.

Odabent a szobák tele vannak antik bútorokkal: több száz éves, hozományokból idekerült asztallal, székekkel, szekrényekkel: az egyik szekrény tetején fekete vasutas lámpák sorakoznak, körülöttük órák még az ükapák idejéből.

Bendéné előveszi a több száz darab fekete-fehér, kopottas, régi fényképet. Többségük ökrös szekérrel vagy udvaron dolgozó zabolaiakat ábrázol, de vannak képek honvédekről és olyan idegenekről is, akiket a Mikes-kastélynál kaptak lencsevégre. „Annyi fényképem van, hogy többségükről nem is tudom, mikor készülhettek vagy kiket ábrázolnak” – mondta az asszony, hozzátéve, hogy egyszer meg szeretné mutatni Katalin grófnőnek is a kastély körül készült fényképeket, hátha ő emlékszik azokra.

A képek bemutatása során Bendéné elmondta: gyűjtőszenvedélye még gyerekkorában kezdődött, de miután férjhez ment, alábbhagyott a hobbijával, mivel megboldogult férje nem igazán rajongott a szenvedélyéért, ezért is van, hogy egy csomó adatot már elfejtetett.
– Fiatalon lejegyzeteltem a beszerzett fényképek eredetét, de házas koromban  tűzbe dobtam a naplóimmal együtt – mondta.

A tárgyakat a család tagjaitól gyűjtötte össze. A családjával kapcsolatosan elmesélte, hogy az 1885-ben született nagybácsija, György Ferenc megírta Zabola monográfiáját, igaz, sosem adta ki, pedig olyan szépen írt – jegyezte meg. Ugyanez a nagybácsi a családfát is elkészítette, s ennek köszönhetően, valamint a folytonos nőszövetségi tevékenységéért, köztük a Fikker Ferenc lelkésznek állított kopjafáért kapta meg a Nagybányai Horthy Miklós Vitézi Rend kitüntetését Bendéné György Ilona. S ha már a család szóba jött, megemlítette a fiát is, a Kolozsváron élő Bende Attila fizikust, akit a Magyar Tudományos Akadémia tagjává fogadott.

A régiségekkel kapcsolatosan Bendéné megjegyezte: egyelőre nem akar kiállítást szervezni, pedig a gyűjteménye komolyságát az is tükrözi, hogy Pozsony Ferenc néprajzkutató többet is felhasznált közülük a Zabola című monográfiájához.

Elmondta, hogy ő maga már idős és nincs ideje, hogy ezzel is foglalkozzon, de azért örülne, ha régiségkedvelő egyetemisták restaurálnák a régi bútorait. „S ha ez megtörténne és egy szakember is kerülne, akkor talán elgondolkodnék a kiállításon” – szögezte le.

Cikk megtekintve összesen: 506   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: