– 2009-ben lettem a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum gyűjteménykezelője, azóta munkámból adódóan is „gyűjtögetek” – indította mondandóját Levente.

– Mint tudjuk, mindenki elkezd gyűjteni még gyerekkorában valamit (legyen az kavics, gyufásdoboz vagy bármi), ezért én sem maradtam alul. Akkor volt divat a Turbo rágcsis kocsik meg az Ülker Finalos futballistás képek gyűjtése, azokkal kezdtem, ám azóta megváltam tőlük. Úgy 10 éve találtam a padláson egy egérrágta, 1910-es kiadású Tolnay Világtörténelem kiadványt, meg Sebestyén Gyula 1895-ben kiadott Árpádok története című könyvét. Ezután kezdtem összeszedni a családi könyvtárból a régi köteteket, de mivel nem sok van belőlük, nekiláttam az újságoknak. Ha jól emlékszem, a Brassói Lapokkal kezdtem, ám a kollekció jó pár éve eltűnt, csak egy 1936-os példányszám maradt meg részben. Most már lassan 2000 újságom van, ennek javarésze Székely Hírmondó. Sajnos, még nincs rendszerezve az egész, így nem tudom pontosan, van-e az 1936-osnál régebbi lapom. Ezen kívül egy kisebb kalapgyűjteményem is van, vasalókat, mozsarakat is tartok. Néha bolondnak néznek, hogy minek nekem ez a molyette, egérrágta, rozsdaette papír fecni meg ,,ócskavas”, ami már a tűzön sem ég el. Nos, én erre csak azt mondom: szerencse, hogy nem ég el, és ha lassan is, de gyarapodik a kincsestáram.

 

Cikk megtekintve összesen: 469   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: