A Csángó Néprajzi Múzeumot egyesület működteti, a Csipkést a táborigazgatóság tartja fent, ennek ellenére mennyire tekintik magukénak a két intézményt, kérdeztem útközben a polgármestert. A válasz határozott volt, semmi kétség afelől, hogy mindkettőt magukénak érzik, hiszen az adminisztratív besoroláson túl olyan szempontok is fennállnak, amiket nem lehet aktákba zárni. Akik megfordulnak a létesítményekben, azok elviszik a hírüket, visszatérnek ide, egyszóval Zabola értékeit gazdagítják. Ezért a kölcsönös előnyökért számíthatnak az önkormányzat segítségére.

Aki ismeri a polgármestert, az sejtheti, hogy az elmondottak terjedelme nem volt ilyen szűkszavúra szabva. Időtartamát a községháza és a Csipkés közti útszakasz hosszával lehetne mérni, mert mire befejezte mondanivalóját, éppen megérkeztünk a fenyvesek közt elterülő táborhelyre.

Az ott táborozó szabadegyetemet szervező HÁRIT tagjaival következett egy beszélgetés. Tematikájukat egy mondatban nehéz összefoglalni, de a lényeget leszűrve arról van szó, hogy az ifjúság itthon maradásának lehetőségeit elemzik az előadok. A témát érvekkel jobban alátámasztani nem is lehetne máshol, mint a Csipkés adta gyönyörű környezetben.

A továbbiakban a létesítmény gondnokától, Gábor Sándortól megtudtuk, hogy sűrűn váltogatják egymást a táborlakók. A fiatalok után művészetkedvelőket és néptáncosokat várnak, de hamarosan roma ifjak is érkeznek.

Miután a polgármestert a prefektúra munkatársai értesítették, hogy az árvízzel kapcsolatban várják egy megbeszélésre a községházán, viszszafordultunk a faluba. Útközben ismét a gondok jöttek szóba. A folyamatos esőzés olyan lehetetlen helyzet elé állították az önkormányzatot, hogy még idejük sem volt felocsúdni. Naponta jönnek a rossz hírek, már háromszáz méter községi utat rongált meg az ár, kezdhetik újból az útkövezést. Több, mint kétszáz hektárnyi termés került víz alá, vagy lehet, hogy annál is több, hiszen minden nap beköszönt egy-egy kiadós zápor.

Ezt a nyomorúságot még betetőzte a kormányintézkedés, miszerint az amúgy is szűkös költségvetési pénzről nem dönthetnek a szükségletek függvényében, mert 550 ezer- lejt átütemeztek a negyedik negyedévre. Most lenne égető szükség arra a pénzre, hogy valamennyit tudjanak enyhíteni a katasztrófa hatásán. Annak a polgárnak, aki ezeket az intézkedéseket nem ismeri, magától értetődő, hogy szeretné, ha rögtön megoldódnának a gondok.

Közben visszaérkeztünk a hivatalhoz, lezárva, a rohangálás közben készített beszélgetést olyan nyarak reményében, amikor nyugodtabb hangulatban, kellemesebb feladatok közben lehet szóra bírni Ádám Attilát. Ám ez a nyár nem azok közé tartozik…

Cikk megtekintve összesen: 1286   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: