– Mikor kezdett érdeklődni a falu nagy szülötte, a nyelvkutató Bálint Gábor munkássága iránt?
– Tulajdonképpen már fiatal koromtól érdekeltek a falu dolgai. Szülőktől, rokonságtól szereztem az első ismereteket Bálint Gáborról. Páratlan zseni volt, 30 nyelvet beszélt, több expedíción vett részt, és élete során megszállottan kereste a magyar nyelv gyökereit, rokonságát. Így az 50-es években elhatároztam, hogy kutatni kezdem itthoni emlékezetét, mivel akkoriban még éltek azok az idősek, akik személyesen is találkoztak vele.

– Milyen embernek ismerték Bálint Gábort a helyiek?
– Nagyon népszerű ember volt, bár az arca folyton szigorúságot sugárzott. Egy öreg néni mesélte, hogy akkor találkozott Bálint Gáborral, amikor az épp az egyik barátjánál tett látogatást. Ahogy belépett a szobába, meglátott egy pipázó embert a gyertya fényében. Göndör haja volt és szúrós tekintete, mintha mindenkire haragudna, de aztán a néni kellemeset csalódott, ugyanis Bálint Gábor megszólalt, így kiderült, hogy igazából kedves ember. Egy másik érdekes eset is megmaradt a falusiak emlékezetében. Bálint Gábor a Bálintok kaszálóján sétálva elgondolkodott, és magában beszélt a gólyák között. Ezt látva a falusiak elkezdték híresztelni, hogy indiai útja során még a gólyák nyelvét is megtanulta!

– Hogyan jutott el oda, hogy a község többi híres szülöttével is foglalkozzon?
– Igazából egy dolgozattal kezdődött az egész, mely Bálint Gáborról szólt. Rájöttem, hogy számos nagy ember élt a községünkben, például Zathureczky Emília, akinek híres múzeumi gyűjteménye volt Imecsfalván, továbbá Márkosfalván született Barabás Miklós, akihez rokoni szálak is fűznek (van egy dedikálás is tőle, amit a dédnagyapámnak készített). Martonfalván élt például Horváth Ignác lovas alezredes, akinek 1849-ben a házában hozták meg a döntést a szabadságharc folytatásáról. Menet közben a község helyneveinek az összeírásába is belefogtam.

– A kommunizmus alatt nem volt gyanús, hogy ön ilyen „haszontalan”, „osztályidegen” dolgok iránt érdeklődött?
– Azokban az időkben elég bajom akadt emiatt, például az egyik faluban (nevet nem mondok) épp a helynevek után érdeklődtem. Odajött egy férfi, és gyanakodva méregetett, majd meggyanúsított, hogy fel akarom bontatni a kollektívet.

– Tíz éve annak, hogy ön dr. Borcsa János tanár, irodalomkritikus, könyvkiadó rábeszélésére jegyzeteit könyv formájába kiadta. Tervezi-e újabb könyv megjelenését?
– Gondolkodtam azon, hogy rövidebb, tömörebb formában újra megírom a Szentkatolnai krónikát, de az idő már eltelt felettem.

Bálint Gábor 1844. március 13-án született Szentkatolnán, mire leérettségizett, már tizenkét nyelven beszélt. Ezt követően Bécsben, majd Pesten tanult. 1871-től Oroszországban és Mongóliában gyűjtött nyelvi anyagot. Mivel a pesti egyetem tanári állásból kiutálták, 1879-ben önkéntes száműzetésbe vonult, az oszmán birodalomban fontos bizalmi állásokat nyert el. Tagadta a magyar nyelv finnugor eredetét, a magyart a hun és szkíta nyelvvel hozta kapcsolatba. 1893-tól a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem urál-altaji tanszékének élére kapott kinevezést, tizenkilenc évig tanított itt.

Cikk megtekintve összesen: 177   |   Cikk megtekintve ma: 2

Hozzáadom: