| Onlinereklám-ajánlat » |
| Printreklám-ajánlat » |
- › Csernátoni körkép
- › Kovásznai körkép
- › Kézdiszentléleki körkép
- › Dálnoki körkép
- › Torjai körkép
- › Esztelneki körkép
- › Kézdialmási körkép
- › Lemhényi körkép
- › Berecki körkép
- › Gelencei körkép
- › Zabolai körkép
- › Szentkatolnai körkép
- › Kézdivásárhelyi körkép
- › Kommandói körkép
- › Ozsdolai körkép
- › Bodoki körkép
- › Gidófalvi körkép
- › Sepsiszentgyörgyi körkép
- › Rétyi körkép
- › Nagyborosnyói körkép
Szerző
Hatolyka hagyománya
Akik a kakasok közé vertekLike-old ezt a cikket: |
Like-old a Hírmondó FB oldalát: |
|||
Hozzászólások száma (a cikk alján):
0
|
A kakasütés hagyománya a Szentkatolna községhez tartozó Hatolykáról indult, de a múltba tekintő szokás eredetére az idősek sem emlékeznek. A tradíció anynyira egyedinek számított, hogy a 90-es évek elején részt vettek vele a Sepsiszentgyörgyön megtartott, megyei népszokások találkozóján, ahol a kilenc pontba foglalt szabály ismertetése után bemutatták a játékmenetet.
A falunapokkal és egyéb rendezvényekkel egybekötött kakasütés abból állt, hogy a játékos szemét bekötötték, megforgatták, majd egy kétméteres botot adtak a kezébe, hogy három perc alatt, három fentről irányuló ütéssel találja el a megkötözött háziszárnyast.
A „vakság” mellett a közönség félrevezető tanácsai is nehezítették a játékos dolgát, ezért olykor a tömeg is kapott a bot végéből.
A hagyomány aranykorában a szervezők olyan kakasokat neveltek, amelyek nem riadtak vissza a vaktában hadonászó játékosoktól. Ha a kritériumoknak eleget téve a versenyző eltalálta a szárnyast, akkor hazavihette, vagy pénzjutalom fejében visszaválthatta a baromfit, hogy az újabb vállalkozó szelleműek folytathassák a küzdelmet.
A szokást éltető helyi futballcsapat feloszlása után a kakasütést már csak a falunapok keretében tartják meg, de az sem meglepő, ha a környező települések ünnepein találkozunk a Hatolykától „kölcsönzött” vetélkedővel.
|








