– Miként sajátította el a szakmát?

– A hetvenes években volt Kézdivásárhelyen egy kosárfonó, odajártam négy évet, de nem volt megfelelő mester, így keveset lehetett tanulni tőle. Miután megszűnt, a többiek szétszéledtek, nem foglakoztak a kosárfonással, én hazajöttem, és itthon folytattam a szakmát. Mellékfoglalkozásnak indult, mert fiatal koromban napszámosként dolgoztam, vagy a földet műveltem, inkább ezekből kerestem a pénzemet.

– Milyen kosarakat fon?

– Meg lehet nézni őket – mondja, miközben körbevezet az alkotásaival telerakott színben. – Díszkosarakat, korsókat, székeket, asztalokat vagy egyedi alkotásokat készítek. Egyszer egy kengurut is fontam – mutat rá egy fonott kengurut ábrázoló fényképre. – Most a kicsengetés időszaka van, ilyenkor virágvázákat készítek, mert azokat vásárolják. Ha a pityókaszedés elkezdődik, akkor kast is fonok, de azt csak rendelésre.

– Jövedelmező-e a kosárfonás?

– Régebb az emberek megvették a kosarakat, de vagy öt éve egyre kevesebben vásárolnak. Még a pityókaszedő- kasra sincs akkora szükség, mert minden gépesítve van, de nekem ez a szakmám, én ehhez értek, és ezt csinálom, ameddig az egészségem engedi. Elég sok baj van vele, mert le kell a vesszőket szedni, majd kifőzni, megvágni, kézi gyalugéppel legyalulni, csak utána lehet fonni.

– El akarták-e tanulni öntől a mesterséget?

– A helyi iskolások nálam voltak, 37 diák jött az udvaromba nézelődni. Az igazgató azt kérdezte tőlük: „Ki akar beiratkozni Imre bácsihoz szakmát tanulni?” Senki sem jelentkezett. Ez a régi mesterség nem érdekli a fiatalokat. Egyszer jött hozzám egy ember, és arra kért, hogy tanítsam meg a kosárfonásra. Leültettem, és azt mondtam, hogy öt percig nézze, ahogy dolgozom, majd odaadtam, hogy ő is megpróbálja. Látni akartam a kézügyességét, de néhány perc múlva azt mondta, hogy unja. Akkor hazaküldtem, mert láttam, nem neki való. Ezt szeretni kell.

– Ilyen hosszú idő után tervez valamit az alkotásaival?

– A helyiek azt mondták, hogy állítsak össze egy kiállítást a kosarakból. Tervbe vettem, hogy a kézdivásárhelyi múzeumban bemutatom, csak most nem nagyon van időm, mert itt a föld, azt kell gondozni, s kicsit betegeskedem is. Persze azért még annyi erőm van, hogy bebiciklizzek a városba – jegyezte meg mosolyogva.

Cikk megtekintve összesen: 487   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: