Szerinte nemcsak egészség kell az életbemaradáshoz, hanem sok türelem is, elviselni a sorsot. Harminckilenc évvel ezelőtt rákkal diagnosztizálták, de nem hagyta magát legyőzni. Elhatározta, hogy azt a kevés időt, ami még hátra van, szövéssel fogja eltölteni. Az asszony makacsságát látván a vén kaszás is feladta, és hála Istennek, azóta is kerüli a házát.

Amália a szövőszékben ülve köszöntött, és cseppet sem lepődött meg, hogy a munkája felől érdeklődöm. Megszokta a magamfajta vendégeket, hiszen mestersége már kiveszett foglalkozás lett. Sajnálja, hogy nemcsak a kényelem, hanem a meg nem értés is hozzájárul ehhez az állapothoz.

– Néha egyesek megkérdezik, hogy nem jut egy karéj kenyérre, ha ilyen szaporátlan dologgal bíbelődöm? – búsulja el az asszony. – Nem értik meg, hogy ez nem pénz kérdése, hiszen hat lejért egy méter anyag leszövése nincsen megfizetve.

Nem akar ő kereskedni, mondja meggyőződéssel, hanem élni, mert ez a munka élteti. Közben folyamatosan mosolyog, mint aki azt is megfejtette, hogy mi az élet titka.

– A szövés reményt ad, mert tudom, hogy nem éltem hiába – folytatta Amália. – Azok a szőttesek, amelyek kikerültek a kezem alól, mindig barátokat hoztak. Sok mindent elajándékoztam, remélem, munkáim láttán, mikor már nem leszek, akkor is eszébe jutok egyeseknek.

Ezek után, mint aki az én jó emlékezetemre bízza magát, átnyújtott nekem is egy szép belépőszőnyeget.

– Fiatal korom óta szövök, régen napszámba, ma pedig főként a saját örömemre. Ez az első év, hogy nem mentem fel szőni a Pincetetőre, mert nagyon fájnak a lábaim és a szívem gyengélkedik már, de ez nem azt jelenti, hogy elhagytam magam. Reggel megkapáltam a kiskertem, így ma sem ettem fölöslegesen a kenyerem. Szeretnék még legalább egy évet élni, hogy szerethessem az unokáim, és még sokat szőhessek. Aztán ha megérem az évet, tovább kérem a Jóistent, mert élni jó.

Cikk megtekintve összesen: 1107   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: