– Mennyire enged „nyújtózkodni” az idei év költségvetése?

– Csak annyira, amennyit reálisan elérhetünk, ám így is sok bravúrra van szükség, hogy a szélessége elérje a nyújtózkodás hosszát. Szeretnénk folytatni a tavaly elkezdett munkálatokat. Körülbelül két kilométer szennyvíz-csatornát fektettünk le eddig, azt bővítjük folyamatosan, és a vízhálózat kiépítéséhez egy új kút fúrását tervezzük. Az öltözővel, fürdővel ellátott fedetlen kézilabdapálya építését tavasszal kezdjük neki, erre 525 ezer lejt pályáztunk. Ebben a munkálatban 20 százalék az önrészünk, remélem sikerül előteremteni ezt a pénzt. Még leaszfaltozunk az őszig 595 méter utat, folytatjuk az Újszer utca leaszfaltozását. Ennél többet nem merünk tervezni.

– A helyi bevételre nem támaszkodhatnak?

– Saját jövedelmünk nem sok van, ezért gondosan mérlegelünk. Sajnos a felsőlemhényi iskolát meg kell szüntetni, azzal is csökkentenénk a kiadásaink. A gyűlésterem fölötti vendégszobákra 30 ezer lejt különítettünk el, ebből befejezzük a fürdőszobák elkészítését és a szalagparkettázást. Reméljük, hogy hosszú távon megtérül ez a befektetés, és a vendégszobák kiadása majd pénzt hoz a konyhára. Az idén nem költünk falunapra, tudom, hogy ez fontos esemény egy közösség életében, de nagyon sok kiadással jár. Viszont középútként egy olyan elképzelést javasoltam, hogy helyette tartsunk egy ifjúsági napot. Van egy nagyon aktív ifjúsági szervezetünk, ők felvállalták, hogy önerőből színes programot hoznak össze. A gazdasági válság rávesz arra, hogy a semmiből is boldoguljunk. A régiek ismerték a módját, hogy önerőből építkezzenek, mert többnyire közmunkával fejlesztették a települést. Még ha ma magasabbak is a követelmények, rengeteg pénzt megpórolhatnánk, ha mindenki kivenné részét a település szépítéséből. A ravatalozóház jó példa erre, azt közmunkával oldottuk meg.

– Mennyi esély mutatkozik arra, hogy visszatérjen az önkéntes munka?

– Egyelőre szinte semmi. Ma is vannak olyan emberek, akik nem csak anyagiakban számolnak, rájuk mindig lehet számítani, de ez egy kisebb réteget tesz ki a nagy közösség - éből, és látványos eredmények csak akkor születhetnének, ha mindenkinek természetes volna ez a gondolkodásmód. Régen senki sem várta a tanácstól a megoldást, ha gödör lett a kapuja elé, vagy ha a mezei út járhatatlanná vált. Nem tárták szét a karjukat, hanem betömték a gödröt, mert ez volt a természetes. Egy kétezres lélekszámú településen mindenki ismer mindenkit, de sajnos már nem adnak arra, hogy mit mond a szomszéd. Az erkölcsi normák közül soknak elveszett a tartalma, pedig többek között ezeknek köszönhetjük, hogy ma létezünk.

Cikk megtekintve összesen: 506   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: