| Onlinereklám-ajánlat » |
| Printreklám-ajánlat » |
- › Csernátoni körkép
- › Kovásznai körkép
- › Kézdiszentléleki körkép
- › Dálnoki körkép
- › Torjai körkép
- › Esztelneki körkép
- › Kézdialmási körkép
- › Lemhényi körkép
- › Berecki körkép
- › Gelencei körkép
- › Zabolai körkép
- › Szentkatolnai körkép
- › Kézdivásárhelyi körkép
- › Kommandói körkép
- › Ozsdolai körkép
- › Bodoki körkép
- › Gidófalvi körkép
- › Sepsiszentgyörgyi körkép
- › Rétyi körkép
- › Nagyborosnyói körkép
Email: arpad.dimeny@szekelyhirmondo.ro
Szeretet a gondozásban
Like-old ezt a cikket: |
Like-old a Hírmondó FB oldalát: |
|||
Hozzászólások száma (a cikk alján):
0
|
A két fiatal ápolót éppen a 71 éves, három és fél éve ágyhoz kötött András Piroska néni otthonában találtuk, az idõs hölgyet fürdették, ugyanis mióta agyszélhûdést szenvedett, nem tud beszélni, és majdnem teljes egészében lebénult. – Piroska néni nem tud mozogni, állandó ellátásra van szüksége, etetni, pelenkázni kell, ezeket én végzem el – avatott be a részletekbe állandó gondozója, a 60 éves, csomortáni Németh Klára, akit a beteg hozzátartozói fogadtak fel, és immár három és fél éve ott lakik mellette. – Az elsõ két év nagyon nehéz volt, de most már megszoktuk egymást. Három hónapot feküdt a sepsiszentgyörgyi kórházban, ahol csúnya felfekvési sebek keletkeztek az egész testén, és nagyon leromlott az állapota. Jakab Annamária napi háromszor jött kötözésre, és gondozása meghozta az eredményét, a sebek begyógyultak, és a testsúlyát is visszanyerte Piroska. Jakab Annamária 27 éves, és négy éve, hogy a beteggondozást választotta hivatásként; azelõtt vendéglátóiparban dolgozott, konyhán. – Feltölt energiával, erõt ad, hogy másokon segíthetek, és semmiképp nem tekintem munkának – vallotta be. – Egész embert igényel ez a hivatás, hiszen betegeink nagy része ágyhoz kötött, olyan, aki csak vérnyomásmérést igényel, alig akad. Minden nap késõ délután végzünk, az egyetlen csalódást csak a fizetés okozza, amely épphogy a számlákra elég, egy családot nem tudnék eltartani belõle. Az összegrõl egyikük sem nyilatkozik, azt viszont tudjuk, hogy az önkormányzat havi 2500 lejt fizet a központi Caritasnak, a fizetéseket onnan osztják le. Kádár Szilveszter ugyancsak 27 éves, õ Vajdahunyadon, a Christiana Posztliceális Egészségügyi Asszisztensképzõ Iskolában végzett öt évvel ezelõtt, majd Magyarországon, Szombathelyen kapott állást egy kórházban. Idõközben szakmát váltott, négy évet dolgozott egy nyomdában, amikor úgy döntött, hazatér. – Sok ága-boga van annak, hogy miért jöttem haza – mondja Szilveszter. – Azért dolgoztam külföldön, hogy pénzt keressek, de attól függetlenül, hogy mennyit keresünk, úgy vélem, vannak dolgok, amit nem lehet megvenni pénzzel. Ilyen az otthon is. Vidékünkön ritka a férfi asszisztens, fõleg ebben a szakmában. Szilveszter novemberben állt be Annamária mellé, aki nyolc hónapig egyedül látta el a feladatot, miután három kolléganõje is „kilépett”. – Ha csak a pénzért csinálod, mint más munkát, jobb, ha nem is fogsz neki – szögezi le Annamária. – A betegek viszont nagyon hálásak, s ezt kapja pluszba az ember.
|








