– Kitől tanulta a szövést?

– Édesanyámnak nagyon jó kézügyessége volt, korán tanítgatott, már 11 éves koromtól kezdtem fonni, szőni, kötni, varrni. Fonókereket csináltattunk, a szövéshez is nagyon értett, sokat dolgoztunk ketten rajta a szomszédoknak is. Zsákokat, lepedőket, ágyterítőket szőttünk. 1955- ben férjhez jöttem Lemhénybe, azóta is folyamatosan foglalkozom vele, tele van a ház a munkáimmal, de a gyermekeimnek, unokáimnak is rengeteg ágyterítőt, abroszt ajándékoztam. Amikor látták a szomszédasszonyok, milyen ügyes vagyok, egyre gyakrabban jöttek, kérték, kezdjek el nekik ilyen vagy olyan mintákat divatlapokból. Most éppen a csipkekötéssel foglalkozom, amikor az időm engedi, mert a házkörüli munkát is el kell végeznem.

– Mindig ennyi időt szánt a szenvedélyére?

– Ahogy nyugdíjas lettem, sokkal több időm van rá. Húsz évet a kollektívben dolgoztam, az alatt inkább csak télen tudtam a szenvedélyemnek hódolni. Nem volt könnyű az élet, a forradalom után káposztát ültettünk, hajnalban mentem kapálni, reggel hazajöttem, hogy kiengedjem a tehenet a legelőre, mert az uram az erdőre járt dolgozni. Aztán megbetegedett, meg kellett műtsék, sokat betegeskedett.

– A faluban megbecsülik a munkáját?

– Azt is el kell mondjam, hogy irigyeim is akadtak a faluban, s még a mai napig is vannak, mert 81 évesen is dolgozom, elvégzem a kinti munkát, rendezem a házat, és emellett gőz erővel szövök, fonok, varrok. Az idén is felszerelem a szövőszéket, ha az Isten egészséget ad, akkor jöjjenek el megnézni, hogyan boldogulok.

– Ma már nem divat a szövés.

– Sajnálom, hogy ezek a szép néphagyományok kezdtek kimenni divatból, a mai fiatalok már nem értékelik annyira. Örvendek, hogy én a lányaimnak átadtam a tudásomat, az ő otthonuk is tele van szebbnél szebb darabokkal. Amikor kicsik voltak, magam köré ültettem őket, és érdeklődtek, mit, hogyan kell csinálni. Én mutattam, és ők is már korán megtanultak mindent. Bár az unokáim már nem értenek hozzá, legalább értékelik a munkámat. Felajánlottam nekik, hogy megtanítom őket, de sem idejük, sem kedvük nincs hozzá. Még a szomszédasszonyokat is hívtam, de mondták, hogy már nem divat, pedig én nézek televíziót, és tudom, hogy visszajöttek a népies motívumok, de ahhoz is kell bizonyos szépérzék legyen az emberben, hogy ezt felismerje.

Cikk megtekintve összesen: 525   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: