– Miként esett önre a választás?

– Mielőtt átvettem az irányítást, Gazda Józseftől származott egy kijelentés, mely szerint minden Tamási Áron-darabot színre viszünk. Nekem az Ördögölő Józsiás jutott, amelyben rengeteg táncbetét található, s mivel azelőtt már foglalkoztam tánccsoporttal, az elődöm úgy gondolta, hogy én lennék a megfelelő személy a darab megrendezéséhez.

– A rendezői szakmát hol sajátította el?

– Amikor én lettem a diákszínpad rendezője, 25 színjátszóm volt, akik úgy gondolták, hogy nem fog sikerülni az említett darab színreállítása. Akkoriban létezett a JÁDZÓ, az erdélyi amatőr színjátszókkal foglalkozó társaság, aminek az egyik rendezvénye keretében az amatőr rendezők találkozhattak, és bepillantást nyerhettek a rendezői szakma rejtelmeibe, például a fortyogófürdői és a zsámbéki egyhetes fesztiválokon. Öt évig jártam ide, ahol olyan neves szakemberek oktattak, mint Soltis Lajos, Árkos Árpád és még sokan mások.

– Mesélne a sikerekről?

– Úgy vélem akkor sikerül közölnünk a darab mondandóját, ha a közönségből visszajelzések érkeznek, amelyekből tudni lehet, hogy megérezték az előadás lényegét. Emlékszem, egy Pilinszky-műnél többen is zokogni kezdtek: valaki könnybe lábadt szemekkel odajött hozzám, és azt mondta: „Jancsikám, annyira tetszett az előadás, pedig semmit sem értettem belőle”. Kosztolányi Dezső Sakk-matt című művével országos első helyezést is nyertünk. Koltai Róbert volt a zsűri elnöke, és nagyon el volt ragadtatva az előadástól. Természetesen a diákjaim sírtak örömükben, mert mivel nem látják magukat előadás közben, nem gondolták, hogy ilyen jól sikerült.

– Milyen szerzők műveit viszi legszívesebben színre?

– Úgy gondolom, hogy az erdélyi ifjúságnak, közönségnek először a saját íróinak alkotásait kell megismernie, hogy betekintést nyerhessen az adott társadalom adott korszakának a gondolkodásába. Fontosabbnak tartom, hogy egy hazai szerző művét ismerjék, mint azt, hogy mit csinált Lear király Shakespeare drámájában.

– Az idén milyen darabbal rukkoltak elő?

– Egy abszurd drámán dolgoztunk, ami még nagyon friss, Mezey Katalin írta, címe A hely és idő játékai. Ezzel az előadással megyünk majd Zsámbékra, ahol Erdélyből csak három település diákszínpada vesz részt. Közben a felnőtt színjátszáson is gondolkodtam, mert a fürdővárosban erre is lenne igény. Lőrincz Zsigmond polgármester megígérte, hogy az idén elkészítik a színházat, és akkor megpróbálom a felnőtteket is bevonni a darabokba. Sokan már jelezték részvételi szándékukat. Természetesen ők is diákszínpados tanítványaim voltak, mint az egykoriak, akik elmentek, például Lung László Zsolt és Kozma Attila.

Nagy Szabolcs Attila

Cikk megtekintve összesen: 591   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: