Szabó Mária kommandói helytörténész kérésünkre bővebben ismertette a település locsolkodási szokásait.

Elmondása alapján ahhoz, hogy megértsük a kommandói húsvéti hagyományokat, figyelembe kell vennünk, hogy soketnikumú a település, amelynek tagjai egymástól vették át a tradíciókat.

A locsolás alatt a leányok nem mentek ki az útra, mert olyankor mindig egy vödör vízzel megöntözve tértek haza, de minden háznál fogadták a locsolókat, főként köményes pálinkával és húsvéti kaláccsal. A férfiak egy pohár vízbe mártott muskátlilevéllel locsolták a szebbik nemet, és ha úgy esett, hogy a lánynak megtetszett a locsoló, akkor annak egy szegfűt tűzött a gomblyukába, ezzel jelezve a szimpátiáját. Ilyenkor a legénynek kötelessége volt május 1-jén nyírfából készített májusfával díszítenie a lány házát.

Miután a legény eleget tett az íratlan szabálynak, azaz a zenészekkel kísért „szerenád” mellett elhelyezte a májusfákat, várnia kellett a jelre, amikor a lány egy szívet rajzolt a gyufa lángjával a sötétben – ekkor az udvarló bemehetett a családi házhoz. Sokat azonban nem ülhetett, mert a májusfát őrizni kellett, ugyanis az óvatlanoktól mindig ellopták az élelmesebb legények.

Májusfát természetesen csak olyan lányok kaptak, akik példás magaviseletükkel és tisztes hírnevükkel kiérdemelték a férfiak tiszteletét. Ha egy lány több férfit is kikosarazott, annak seprűvesszőt ajándékoztak májusfa helyett.

Bár a húsvéti szegfűadományozás szokása kiveszett a település életéből, azért Kommandón még mindig megtartják a locsolkodási ceremóniát, a parfümök mellett a mai napig is hagyománya van a vizes flakonnal történő „figyelmességnek”.

Cikk megtekintve összesen: 314   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: