Kakas Zoltánt azóta foglalkoztatja a gondolat, hogy a kővári mintákat hazajuttassa, és az ottani gyerekeknek megtaníthassa, amióta ráakadt a jellegzetes darabokra a múzeum gyűjteményében. A helyi iskola tanárainak köszönhetően és a kézdivásárhelyi Opra Etelka tojásíró népművész segítségével ez a terv valóra vált. A gyerekek nagy lelkesedéssel fogtak neki a munkának, hiszen különleges alkalomnak számított a foglalkozás. Az esemény tökéletes példája annak a nemes igyekezetnek, amikor néprajzkutatók visszaviszik falura az ott már kihalt szokásokat, ügyelve arra, hogy a helyi jellegzetességet megőrizzék.

A néprajzkutatótól megtudtuk, hogy maradtak még fenn régi tojásminták Kézdiszentkeresztről, Gelencéről, Ozsdoláról, Kézdiszárazpatakról, Bereckből is. Kakas egy, csak a vidékünkön használt tojásíró eszközre, a békenőcskére hívta fel a figyelmüket, amelyről a hetvenes években szerzett tudomást. Ezeknek a régi és a tájegységre jellemző min - táknak a visszatanítása az egyik dédelgetett álma, árulta el, és reméli, hogy ebben a munkában más településeken is besegítenek majd a helyi tanárok, ahogyan azt Kőváron is tették. Jó lenne visszatérni az ősi forrásokhoz, mert a népmozgásnak köszönhetően, az eltelt század alatt, a különböző vidékekre jellemző motívumkincs egymással összekeveredett. Külön köszöni a faluból elszármazott Varga Margitnak az esemény megszervezésében nyújtott segítségét, az illető hölgy kalácssütéssel tette színesebbé a kézműves-foglalkozást.

Cikk megtekintve összesen: 594   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: