Bejelentkezés
Hírlevél
Email:





  • email Elküldöm ismerősömnek
  • print Nyomtatóbarát verzió
  • Plain text Csak szöveg
Cikk értékelés
0
Címkék
Nincsenek címkék erre a cikkre
Szerző infó
image Hírmondó
Szerző


Főoldal | Körképek | Kézdiszentléleki körkép | Hatvanéves a futballcsapat

Hatvanéves a futballcsapat

Egy sokoldalú sportember emlékei
         
Like-old ezt a cikket:
 
Like-old a Hírmondó FB oldalát:
     
image
Az 1952-es labda féltve őrzött kincs
Hozzászólások száma (a cikk alján): 1

Kézdiszentléleken a perkői búcsút követően, augusztus 24-én ünnepelik a község fölötti hegycsúcsról elnevezett futballcsapat hatvanadik születésnapját. Az egykoron háromszéki Aranycsapatnak nevezett Perkő történetét Bartók Imre csapatkapitány és edző, valamint Bándi Levente jegyző segítségével idéztük fel.

Az 1938. január 2-án Kászonfeltízben született Bartók Imre egyedül él, háza jelentős része múzeumként fogható fel. Szobája egyik falát a magyarsághoz kapcsolódó relikviák, a többit serlegek, oklevelek, érmék és sporteseményekről készült fotók, újságcikkek borítják, sejtetve, hogy a házigazda élete jelentős részét az egészséges életmódnak szentelte. És valóban: a kezdetben a Termés (Recolta) Kulturális és Sportegyesülethez labdarúgóként leigazolt Imre bácsi nem kevesebb mint hat sportágat űzött fiatalként, majd edzőként folytatta pályafutását. Memóriáját fényképek és újságcikkek, no meg egykori tanítványa, Bándi Levente (1984–2004 között a helyi focicsapat hálóőre volt) segítségével frissítette fel, ugyanis időutazásunk során egészen 1954 áprilisáig ugrottunk vissza.

A sporthoz való kötődése két évvel korábban kezdődött: az asztalosságot tanuló fiatalember abban az évben szüleitől (édesapjának gyára volt, édesanyja kocsmát és üzletet vezetett) egy futball-labdát kapott ajándékba, amit lelkesen rúgtak, jóllehet pálya akkor még nem volt a községben. A lasztit szétrúgták, de egy korabeli példány a „szentély” egyik ékessége, erre golyóstollal az 1952-1954-es évszámokat is ráírták. 1954 ugyanis vízválasztónak bizonyult a község sportéletében: dr. Pethő Béla kezdeményezésére létrehoztak egy egyletet, amelynek – a kor szelleméhez alkalmazkodva – a Termés nevet adták. A kezdeti lépések nehéznek bizonyultak – mondja az idős sportember, hozzátéve, két évet a doktor területén, a Pótsa-kertben edzettek. A Termés a tartományi (rajoni) bajnokságban próbálgatta szárnyait.

Az 1969-es Aranycsapat, a képen az öregfiúk és a fiatalok

– Kapogattunk jócskán, de nem volt szégyen, mert kezdők voltunk – nosztalgiázott Imre bácsi, aki szerint edzőjük – ahogy ő fogalmaz: mesterük – nem volt, a saját fejük után, autodidakta módon tanulták a focizást, bár időnként besegített nekik Miklós Zsigmond, aki „papírmunkásként is szerette a sportot”.

„1959-re készen volt a csapat”

A lelkes csapat négy évig küszködött a második osztályban, 1959-re viszont „beérett” a Termés, az idényt az első osztályban kezdte. Azt, hogy minőségi focit játszottak, az is bizonyítja, hogy a Tóth Géza és Kicsi András tanárok által 1961-ben készített fényképek hátán már megjelenik a Perkő név mellett a sokatmondó Aranycsapat jelző, ahogyan a kézdivásárhelyi szurkolók emlegették az együttest. A drukkerek zöme ugyanis a városból érkezett.

Emlék 1961-ből. Balról Bartók Imre csapatkapitány, mellette Kovács Ágoston kapus

Az 1956-tól az együttes kapitányaként tevékenykedő Imre bácsit már „felsőháromszéki Pelé”-ként emlegették. A nevet bátyja ragasztotta rá, miután Kézdivásárhely csapatát „irtón megsapkázták”, és a meccsen született találatok közül öt mellé Bartók Imre nevét jegyezték. Ezután hátvédből balszélső lett, és hét éven át a gólkirályi címmel is büszkélkedhetett. A 16 éves korában megkapott csapatkapitányi szalagot kerek húsz évig viselte.

Megítélése szerint a csapat fénykora 1960-tól 1969-ig tartott. Szülei halála után hat évig gyászolt, visszavonult a sportélettől. Később azonban visszatért, és a foci mellett más sportágakban is jó eredményeket ért el.

Nem csak foci van a világon

A „nagy szerelem” – a labdarúgás – mellett Imre bácsi további öt sportágat űzött versenyszerűen. Atlétaként (800 métertől 15 kilométerig próbálta ki magát), sífutóként, birkózóként (kötött- és szabadfogású, valamint népi birkózás), asztaliteniszezőként és röplabdázóként egyaránt bizonyított. Nem csak befogadó faluja hírnevét öregbítette, hiszen miután 1956-ban inasiskolába került Kézdivásárhelyre, erejére, képességeire az Akarat Sportegylet birkózó szakosztályának edzője, Kovács Károly is felfigyelt, így 1964-ig a céhes várost képviselte tartományi bajnokságokon, illetve az akkor dívó spartakiádokon. Kiugró teljesítményeinek köszönhetően a román ifjúsági válogatottba is bekerült.

Ilyen a régi futballcipő, mutatja Imre bácsi Bándi Leventének

Sífutóként 1960-tól négy évig tartományi bajnokként országos megmérettetéseken vett részt. Síléceit ma is őrzi egy szekrényben, amelyben emellett régi sportcipők és sportkellékek hívják időutazásra a látogatót. Az asztaliteniszezést a futballcsapat egyik amatőr fotósaként tevékenykedő Tóth Géza tanár jóvoltából kedvelte meg, annyira, hogy 1974-ben megvásárolta ma is meglévő asztalát.

A későbbiekben edzőként tevékenykedett: Kézdivásárhelyen a birkózás fortélyaira tanította az ifjúságot, de síszakosztályt is alakított Kézdiszentléleken, és a focicsapatot is edzette.

„Elébb kéne menjenek!”

Ekképp vélekedik Imre bácsi, amikor a Perkő jelenlegi csapatáról kérdezzük. Ugyan rég nem látta a játékukat, de meggyőződése, hogy a kilenc-tizedik helyről fennebb lehetne mozdulni – mondja mosolyogva. „Hatvanadik évfordulót tartunk, és mi ott voltunk az élvonalban. Hozzánk kellene igazodniuk, hiszen tíz évig Aranycsapatként jegyeztek” – emlékeztet a 76. életévét taposó sportember, aki 1991-ben hagyta abba az edzősködést. Akkoriban a csapatot „összecsapták” a Fortyogóval, Szentlélek leépült, majd a magánkézben levő sportklub felbomlása után a Perkő alatti együttes a semmiből indult újra.

Mint mondja, szeretne jelen lenni a jubileumi ünnepségen. 1950-es évekbeli csapattársaiból rajta kívül már csak a kézdivásárhelyi Miklós Barna, a Kovásznán élő Kaján László és a szentléleki Miklós Sándor él. A magunk részéről jó egészséget, hosszú életet kívánunk Kézdiszentlélek legsokoldalúbb sportolójának! 

Cikk megtekintve összesen: 1552   |   Cikk megtekintve ma: 2
Hozzáadom: Bookmark and Share
 
 Facebook hozzászólások:
 
 
 (Névtelen) hozzászólások:
 

05/08/2014
avatar
Hat 1961-ben azert Kezdi jobban allt a fociban.Nem sokan jartak Szentlelekre!De az emlekek csalhatnak neha/neha!
Egyetértek! Nem értek egyet!
1

  Szólj hozzá, írd meg véleményed:





  1. A hozzászólások/vélemények tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.
  2. A nem helyénvaló, mások hírnevét sértő, mások jogaiba ütköző, obszcén, törvénysértő és a reklám tartalmú hozzászólásokat töröljük.
  3. Egy hozzászólás terjedelme legtöbb 1000 leütés lehet