– Ki volt az esemény szervezője?

– Több társszervező mellett főszervező az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Kovászna és a Hargita Megyei Művelődési Központ volt. Engem a Kovászna Megyei Művelődési Központ hívott meg, a másik négy kolléga Uzonból, Zaboláról és két erdővidéki településről érkezett.

– Milyen fontosabb helyiségeket látogattak meg?

– Voltunk Kolozsváron, Torockón, Nagyenyeden, Medgyesen és Dicsőszentmártonban. Az út során megismerhettük és megcsodálhattuk a szórványban működő intézmények történetét, tevékenységeit, meglátogattunk könyvtárakat. Feledhetetlen élmény volt számomra a nagyenyedi, ahol nagyon régi és értékes kéziratokat láttam. Egy gazdag néprajzi gyűjteményt is megtekintettünk Válasz - úton (Wass Albert szülőhelyén), a Kallós Zoltán Múzeumban. A múzeumok, néprajzi gyűjtemények megtekintése mellett felemelő, szívmelengető élménnyel gazdagodtam a kirándulás során, amelyet soha éle temben nem fogok elfelejteni.

– Mi ragadta meg leginkább?

– Életemben először kaptam valós képet a szórványban élők lelkes, de olykor nehéz és gondterhelt munkájáról, eredményeiről, sikereiről a válaszúti Kallós Zoltán Szórványkollégiumban. A Kallós Zoltán Alapítvány megalakulásától kezdve szívügyének tekinti a Kolozs megye szórványfalvaiban élő magyar gyerekek sorsát, akiknek szülőfalujukban vagy annak közelében nincs lehetőségük anyanyelvükön tanulni. Céljuk kiemelni őket jelenlegi helyzetükből, biztosítva számukra a magyar nyelven való tanulás, illetve a továbbtanulás lehetőségét. Nagy hatással volt rám az összetartás, tenni akarás, amely a szórványban élőket jellemzi. Sok esetben biztos anyagi háttér nélkül is kitartóan, példamutatóan dolgoznak azon, hogy a kultúra minden szegmenséből nyújtsanak egy szeletet az ott élőknek.

– Szentlélek is segítséget nyújtott?

– Az egyik ottani szervező mesélte, hogy a magyar gyerekeket 30-40 kilométeres körzetből összegyűjtik, és hétvégenként hazaviszik a családjukhoz. A kollégium anyagi hátterét pályázatokból biztosítják, ami sokszor nagyon nehéz, ugyanis a kicsik élelmezését is biztosítani kell. Nekem ez a gondoskodás annyira megtetszett, hogy amikor hazajöttem, javasoltam a polgármesternek és a kollégáknak, hogy gyűjtsünk pityókát a kollégium számára. Így történt, hogy szóltunk néhány termelőnek, hogy akinek még van a pincéjében krumpli, erre a célra szívesen fogadnánk a felajánlást. Össze is gyűlt 1500 kilogramm, amit elvittek a kollégiumba. A termelőktől ígéretet kaptunk, hogy ősszel ismét gondolnak a Válaszúton tanuló magyar gyerekekre. Ezúton is meg szeretném köszönni a nagylelkűséget Szőcs Józsefnek, Szabó Miklósnak, Mike Dénesnek, Bartók Antalnak, Mezősi Attilának, Balogh Barnának, Balogh Tibornak, Hodor Jánosnak, Kanabé Andrásnak és Csüdör Jánosnak.

Cikk megtekintve összesen: 283   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: