Idén szeptemberben lesz tíz éve annak, hogy a ház megnyitotta kapuját, azóta 12 gyermek nevelkedett fel benne. Jelenleg tizenegy lakója van, kisóvodástól a középiskolásig. A légkör családias, szeretet lengi be a házat.

– Ők a mi gyermekeink, és ez mindig is így lesz – meséli a házvezető, miközben minden szavából szeretet árad. – A gyermekek addig maradhatnak az otthonban, amíg elvégzik tanulmányaikat, és olyan nevelésben részesülnek, amely segíti őket a későbbiekben a saját lábukon megállni. Minden évben van egy nap, amikor az összes eddig „kirepült” gyerekünk hazajön, és azt az egy napot együtt tölti a nagy család. A szülők bármikor meglátogathatják gyermekeiket, sokan telefonon is tartják a kapcsolatot. Fontos tudni, hogy sok család önhibáján kívül kényszerült arra, hogy megváljon gyerekétől. Ezért hatalmas szeretettel jön egy-egy szülő, mert látja, hogy a gyermekének milyen jól megy sora.

Ahány gyermek, annyiféle, de mindenik kincs. Akad szorgalmasabb köztük, és akad olyan is, amelyik kevésbé az, de a mi feladatunk, hogy mindenikből kihozzuk a maximumot, hogy becsületes emberként érvényesülni tudjon. Azt hiszem, ezt mindeddig sikerült elérnünk, ezt bizonyítja, hogy egyik fiunk, aki a ház megnyitásakor került hozzánk, mára szorgalmas munkával kis házat vásárolt – osztotta meg velünk mindezt Szabó Szende.

– Lassan megtanuljuk a munka becsületét, a tartalmas emberi életre való törekvést, a józan gondolkodást és ítélőképességet, gyakorlatiasságot, szívósságot és sok mást. Mindazt, ami értéket jelent, és a jövőben erősségünk lesz. Hisszük és valljuk: néha egész máshol jelentkeznek az eredmények, mint ahol várnánk. Leszünk mi szép Felnőttek, igaz Emberek! Mert, „amit mi láttunk, nem látta más, amit mi hittünk, nem hitte más!” – ez a mottónk, árulta el búcsúzóul Szabó Szende.

Cikk megtekintve összesen: 916   |   Cikk megtekintve ma: 4

Hozzáadom: