– Közel két éve szolgál a községben, mondhatjuk, hogy ismeri a nyáját. Hogyan értékeli a közösség lelki életét?

– Az egyházközséggel kapcsolatos benyomásaimat két részre osztanám. Legfontosabb számomra, amiért itt vagyok, az az emberek lelki élete, az Istennel való kapcsolatuk segítése. Mind a gyerekek, mind a felnőttek szintjén úgy kell a mindennapi életünk problémáit Isten elé vigyük, hogy nekünk ebből az örök üdvösség származzék. Ebből én mit tudok megvalósítani? Elsősorban célomnak tartottam, hogy minél többen és gyakrabban járjanak a szentmisékre, mert az ember az oltáriszentségben találkozik Jézus Krisztussal, és ez az, amiben a mindennapi élethez a remény fellelhető, hetente egyszer erőt meríteni ahhoz, amit vállalni kell. A gyerekek szintjén, a hivatalos hitoktatás mellett, minden pénteken tartok egy plusz órát. Ezek szabadabbak, inkább beszélgetések, olyan témákat járunk körül, amelyek őket érdeklik, vagy úgy gondolom, hogy erre a jövőben szükségük lesz. Az ifjúsággal is tartom a kapcsolatot, minden pénteken találkozunk, filmet nézünk, majd kötetlenül beszélgetünk.

– Nemcsak lélekben építkeznek, a ravatalozóház is készül.

– A lelki élet „karbantartása” mellett ennek a munkának is vannak gazdasági vetületei. Az önkormányzat, az egyház és a falu összefogásának köszönhetően sikerült felépíteni a ravatalozóházat, amely a Szent Mihály-hegyi templom lábánál kapott helyet. Az épületbe bevezettük a villanyt, az asztalosmunkát megrendeltem. Tavasszal folytatódik a munkálat, és az idén befejeződik.

Pál-Varga Réka

Cikk megtekintve összesen: 547   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: