| Onlinereklám-ajánlat » |
| Printreklám-ajánlat » |
- › Csernátoni körkép
- › Kovásznai körkép
- › Kézdiszentléleki körkép
- › Dálnoki körkép
- › Torjai körkép
- › Esztelneki körkép
- › Kézdialmási körkép
- › Lemhényi körkép
- › Berecki körkép
- › Gelencei körkép
- › Zabolai körkép
- › Szentkatolnai körkép
- › Kézdivásárhelyi körkép
- › Kommandói körkép
- › Ozsdolai körkép
- › Bodoki körkép
- › Gidófalvi körkép
- › Sepsiszentgyörgyi körkép
- › Rétyi körkép
- › Nagyborosnyói körkép
Szerző
Miről „mesél” a 175 éves mestergerenda?
Like-old ezt a cikket: |
Like-old a Hírmondó FB oldalát: |
|||
Hozzászólások száma (a cikk alján):
0
|
Minden régi ház néma őrzője egy-egy élettörténetnek, ezért a megmentett mestergerendák, a régi szomszédok, rokonok történetei által felidézhető a ház lakóinak élete.
– Az első gerenda, amit megtaláltunk, 1835-ből származik, az írás nem látszott rajta, ezért beszórtuk mészporral, így lett olvasható a következő felirat: „…dáni Ágnes …aszonya!1835. esztendő Április napjaiban” – mesélte Kovács Ildikó óvónő, a ház új tulajdonosának édesanyja. – Egy rész hiányzik a gerendából, ott megszakad az írás, de a fa kitűnő állapotban maradt, látszik, hogy a régi öregek építkezéskor odafigyeltek a minőségre. Egy másik gerendán 1937 áll, az a ház újjáépítésekor került az épületbe.
Ágnes asszonyról az óvónő nem tud semmit, sőt arról a családról sem, akik régen a házat lakták. A szomszéd, Kelemen Tamás, még emlékezett az utolsó lakókra.
– Egy gyermektelen házaspár élt abban a házban, Kelemen István és felesége, Bíró Vilma. Tőlük örökölte meg a házat a csomortáni Veress Ignácné, Erzsébet (Bíró Vilma unokahúga) és fia, ők adták el a házat az óvó néni fiának. Sebes, szorgalmas emberek voltak ezek, amikor más felkelt, a férfi már az erdőn volt a tehenekkel.
A régi lakókról egy anekdota is él a közemlékezetben. Kelemen István elment dolgozni Szászkútra a cukorgyárba. A feleségének a következőt írta „Kelt levelem Szászkútról, hogy vagy te, jóforma?” Aztán amikor hazajött, csak ennyit mondott az asszonynak: „Én hazajöttem, te mehetsz!” Nem volt mindig ilyen jólét sem, mint most, így sokszor mondta az erdőről hazaérve a feleség főztjére, hogy „pity’kaleves s annyi”, ma is használatos ez a szófordulat nálunk – mondja Kelemen Tamás, de a ház következő lakójáról már nem sokat tudott.
Utunk Csomortánba vezetett Veress Erzsébethez. A beteges aszszony először kétkedve fogadott, majd alig akart elengedni. Ő úgy tudja, hogy a gerendán szereplő név a Kelemen István édesanyjáé lehetett, merthogy a szülők, Tamás és Ágnes építették azt. A múltbeli örömteli kutakodást csak az árnyékolta be, hogy a búbos kemencét nem lehetett megmenteni, így csak fényképen marad fenn, de vigasztaló, hogy a 175 éves mestergerenda az új lakás udvarán fogja őrizni a régi lakók emlékét.
Pál-Varga Réka
|








