1895-re a vágások és fűrésztelepek közötti szállításban a lovas kocsik alkották az első láncszemet. Ezt követte a zernyei csúszda, majd a vízi csatorna, amely Gelence- patakának duzzasztott vizével működött. 1903-ban a Putna-patak melletti kitermeléstől a fűrésztelepig egy 10 km hosszúságú sodronypálya megépítését kezdték meg, mely évi 150 ezer köbméter gömbfa szállítására volt alkalmas. A nagyszabású építkezés 1904- ben készült el. Ugyanakkor a szállítás könnyebbé és gyorsabbá tétele érdekében már 1903-ban felvetődött egy, a gelencei üzemtől a Brassó–Háromszék vasútvonallal való találkozásig, kb. 17 km hoszszúságú erdei iparvasút építésének a gondolata. Ez 1905-ben el is készült, költséges munka árán. Időközben elkészült a Gróf Mikes Zabolai Erdőgazdasága és Fűrésztelepei Részvénytársaság nevet felvevő vállalat számára az a vasútvonal is, amely beletorkollt a Brassó– Kézdivásárhely útvonalba, és a Zabola Fűrésztelepi Állomás nevet kapta. A zernyei üzem egyik fontos termelési tevékenysége a gyufaszálgyártás volt. A gelence–zabolai erdőipari vállalkozásról megemlékezni nemcsak úttörő volta és rangos műszaki színvonala miatt érdemes, hanem azért is, mert az alapító gróf Mikes Benedekné, később pedig fia, Mikes Ármin figyelmet fordított a folyamatos fejlesztésen túl a társadalmi háttér biztosítására is. Többek között az alkalmazottak számára megfelelő lakásokat építtetett, és a gyerme - keknek a zernyei fűrésztelepen két tanerős iskolát nyitott. A telepre már csak a régi fényképek alapján lehet emlékezni. Ezt a célt szolgálta a 2010. szeptember 19-én a Jancsó- kertben kiállított képgyűjtemény is, amely Kovács Attila munkáját dicsérte.

 

Cikk megtekintve összesen: 390   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: