– Sikerül még az idén befejezni a nyáron elkezdett munkálatokat?

– Reményeink szerint igen, hamarosan pontot tehetünk a felszegi iskola bővítési munkálatainak végére. Miközben a gyerekek a régi épületszárnyban tanulnak, a munkások délutáni műszakban szerelik a csatornákat és a központi fűtést. Az iskolaépületek tatarozását a saját erőnkből kellett megoldanunk, mert a tanítási feltételek nem voltak megfelelőek. Amúgy a minisztériumtól hiába kértünk pénzt, még válaszra sem méltattak. Ezenkívül a haralyi utat is javítjuk, és a mellékutcákat is, a megmaradt pénzünket hasznosan szeretnénk elkölteni.

– A dunaszentgyörgyi gasztronómia-fesztiválon találkoztak a németországi Nieste képviselőivel is. Milyen időpontban egyeztek meg a testvértelepülési szerződés aláírása tekintetében?

– Időhiány miatt 2011. március 15-ét szögeztük le. A vendégeknek azért is tetszett ez az időpont, mert még nem láttak a háromszékihez hasonló március 15-i ünnepélyt.

– Újabb szobor állítására készülnek. Mikorra várható az esemény?

– A Szent Imre-mellszobor avatását a jövő évi falubúcsúra időzítjük. Az alkotó, Petrovics István már elkészítette az öntőformát. Az önkormányzat és az egyház közös erőfeszítését sokan támogatták a helybéliek közül is, de legtöbbet külföldről adakoztak. A költségvetésünk úgy meg van nyirbálva, hogy anyagi segítség nélkül szoborállításra még csak nem is gondolhatnánk. Az idén történik meg először, hogy nem tudunk mikuláscsomagot osztani az iskolában.

– Az egykor nagy dirreldúrral felfuttatott kőolajkitermelés körül most nagy a csend…

– A kőolaj-kitermelők csak az utjainkat rontják, de azok hamarosan az önkormányzat tulajdonába kerülnek, és akkor meghúzhatjuk a vonalat. Adót vetünk ki rájuk, használati díjat, hogy legyen, amiből járhatóvá tenni az utakat. Gondolkodtunk azon is, hogy megnyitjuk a kőbányánkat, de akkora a bürokrácia, hogy többe kerül az engedélyek kiváltása, mint amekkora jövedelme lenne.

– Nyugdíjazásig még öt hónap van hátra. Milyen terveket dédelget az elkövetkezőkre?

– Az idén még szabadságot sem vettem ki, pedig rám férne egy gyógyfürdőzés, hogy felfrissülve kezdhessem az aktív nyugdíjas éveket. Remélem, akkor majd lesz időm, hogy főzőversenyeket szervezzek, és kedvemre főzzek a jó népnek. Nincs nagyobb öröm, mint látni, hogy az üstöt is felfalnák, annyira ízlik, amit főztem. Szeretek főzni, és büszke vagyok arra, hogy a szentgyörgyi kolbászfesztiválon másodikak lettünk. Így kerülhettünk Békéscsabára, mint meghívottak, ahol Cseh Csabával, Kovács Csabával és Bartos Gyulával remekeltünk. Vittünk kilenc nagy, kemencében sült, eredeti házikenyeret, melyeket Kicsid Mária és Gál Gyöngyvér sütött, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy dicsérettel tértünk haza.

Cikk megtekintve összesen: 832   |   Cikk megtekintve ma: 2

Hozzáadom: