Azért tettem idézőjelbe az otthont, mert ez az egyik a három közül, ugyanis Tuzson Csaba, Tuzson János leszármazottja Kolozsváron született, ahonnan a magyarországi Érdre költözött, de talán ez a ház a „legotthonabb” számára és családja számára is.

Labirintusszerű úton érkeztem ahhoz a mesebelinek tűnő házhoz, amelynek egyik kerítése egy fenyves hegyoldal, a testnek és a léleknek egyaránt nyugalmat nyújtó, szemet gyönyörködtető látvány.

Beszélgetőtársaim megosztották azt is: az eddig hangoztatott egyenes ági leszármaztatás csak féligazság, hiszen Tuzson Jánosnak nem voltak gyermekei.

– Ő nagyapám nagyapjának a testvére volt – avatott be a rokoni kapcsolatokba Tuzson Csaba, hozzátéve azt is: nagyon büszke, hogy ennek a bátor embernek a leszármazottja lehet, akire minden székely tisztelettel gondol, és kell is, hogy gondoljon. Hosszasan, nagy szeretettel és elismeréssel beszélt őséről, akinek élettörténetét alaposan ismeri.

Kérdésemre, hogy a kézdivásárhelyi, újonnan állított szobor az igazi Tuzson Jánost formázza-e meg, elmondta, valóban egy élethű képmása a középkorú Tuzson Jánosnak, és viccesen hozzáfűzte: az avatón figyelve a saját fiát, az egyik közeli rokont és a szobrot, egyértelmű volt a vérségi kapcsolat.

A könyvek összegyűjtésében és ideszállításában a budapesti XII. kerület önkormányzata, valamint Gonda Attila működött közre, akivel a tavalyi turulszoboravatón barátkoztak össze, innen a mondás, hogy a turulmadár hozta a könyveket Esztelnekre. Tuzsonéknak, az itt megfigyelt haladás és a polgármester kitartó tenni akarása láttán, meggyőződése, hogy a kötetek a lehető legjobb helyre kerültek.

Pál-Varga Réka

Cikk megtekintve összesen: 629   |   Cikk megtekintve ma: 2

Hozzáadom: