| Onlinereklám-ajánlat » |
| Printreklám-ajánlat » |
- › Csernátoni körkép
- › Kovásznai körkép
- › Kézdiszentléleki körkép
- › Dálnoki körkép
- › Torjai körkép
- › Esztelneki körkép
- › Kézdialmási körkép
- › Lemhényi körkép
- › Berecki körkép
- › Gelencei körkép
- › Zabolai körkép
- › Szentkatolnai körkép
- › Kézdivásárhelyi körkép
- › Kommandói körkép
- › Ozsdolai körkép
- › Bodoki körkép
- › Gidófalvi körkép
- › Sepsiszentgyörgyi körkép
- › Rétyi körkép
- › Nagyborosnyói körkép
Szerző
A falusi iskolák védelmében
Az árral szemben is lehet jól tanítaniLike-old ezt a cikket: |
Like-old a Hírmondó FB oldalát: |
|||
Hozzászólások száma (a cikk alján):
0
|
A tanulóknak sem mindegy, hogy a megterhelő napi programot még pár óra ingázással tetézi-e vagy sem. Szabó József igazgató – miközben bemutatta az általa öt éve vezetett intézményt – az eredményekről és a falusi iskolák gondjairól is beszélt.
Csak a tanári gárda ne változna évente…
– Mikor indult be az iskolai oktatás Dálnokon?
– Nem tudni pontosan, sajnos a falu múltjára vonatkozó okmányok zöme elégett az 1816-os tűzvészben. Ennek ellenére egy 1752-es adat említi, hogy Dálnokon felekezeti oktatás létezett. 1874-ben megalakult a községi iskola, amely 1882-től állami intézményként működött: állandó iskolaépület nélkül, 4 tanítóval, átlagosan 200 gyerekkel. A mostani épületet 1896-ban építették a kor színvonalának megfelelően. A névadója Darkó Jenő (1880–1940) bizantinológus, aki Dálnokon született, és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, valamint a Debreceni Egyetem rektora volt. Jelenleg 78 iskolást és 37 óvodást oktatunk 14 tanerővel, közülük öten betanító tanárok.
– A falusi iskola felveheti-e a versenyt a városi oktatással?
– A vidéki gyerekek sem butábbak, mint városi társaik, mi több, gyakorlatiasabbak, általában tisztelettudóbbak. A gond az, hogy a mostani tanügyi rendszer még mindig nem teszi érdekeltté a tanárokat abban, hogy megérje nekik falura ingázni vagy letelepedni. Ha ezt meg lehetne valósítani, akkor kialakulhatna egy stabil, összeszokott csapat, amely hosszútávon kialakíthatná az iskola biztos szellemi légkörét. Jelenleg nincs garancia arra, hogy a tanerőnek legalább a fele ne változna évente. Például idén a tanárok 90%-a kicserélődött, és ezért minden évben elölről kell kezdeni a csapatépítést. Sajnos, a központi elosztás eredményeként, a kinevezések az igazgató véleményezése nélkül történnek minden évben, és olyan helyzet alakult ki, hogy Nyircsa Klára helybeli tanítónőnek nagyszerű eredményei ellenére is kevés esélye van, hogy véglegesen megmaradjon állása, nem beszélve, hogy ő az egyetlen helybeli pedagógusunk. Minden címzetes tanítói állás foglalt elméletben, gyakorlatban viszont helyettesek váltják egymást.
– A tanári gárda változása ellenére sikerült-e eredményeket felmutatniuk?
– Az utóbbi években sikerült olyan eredményekkel bizonyítani az iskola létjogosultságát, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a szülők már nem viszik el a városba a gyerekeket. Farsangi mulatságot, március 15-i ünnepi műsort szerveztünk, a IV. osztályosaink közül négyen vettek részt a körzeti anyanyelvi vetélkedőn, és kettő közülük továbbjutott a megyei szakaszra is. Különösen büszkék vagyunk a megyei anyanyelvi vetélkedőn nyert első díjra. Mesemondóink remekeltek, és népdalénekesünk is tovább jutott a megyei szakaszra. Március 11-én körzeti szavalóversenyt szerveztünk. Itt köszönném meg a szülők folyamatos segítségét programjaink lebonyolításában.
– Ön is tagja az újonnan alakult dalárdának, kérem, mutassa be a kórust.
– Kis Ildikó kezdeményezésére alakultunk meg, és László Attila karnagy vezetésével próbálunk. Első fellépésünk a templomban lesz anyák napján, és reméljük, hogy fellépésünkkel másoknak is kedvet csinálunk ahhoz, hogy csatlakozzanak hozzánk.
A diákok és a tanárok érdekei ugyanazok
Nyircsa Klára dálnoki, és tanulmányai befejezése után itt alapított családot is. A 2005-2006-os tanévtől oktatja a kisiskolásokat, és ő készítette fel az iskola hírnevét öregbítő tanulókat is.
– Miképp lett éppen ön a tehetséges diákok felfedezője?
– Mikor ide kerültem, a gyerekek kevés megmérettetésen vehettek részt. Mivel fontosnak tartom, hogy az itteni tehetségeknek is adjunk lehetőséget, legyen az rajzpályázat vagy népdalverseny, igyekeztem benevezni őket mindenfelé. Az előző osztályommal is sok versenyen vettünk részt, de idő kellett, amíg beérett a felkészülések eredménye, ez a mostani osztályom esetében már jobban nyomon követhető.
– Mennyire számítanak a díjak?
– Nem feltétlenül az volt a célunk, hogy nyerjünk, legfontosabb a heti pluszmunka, ami megelőzi a versenyt, s ami tapasztalatokkal, élményekkel gazdagítja az oktatót és a diákot. Ennek ellenére a megyei szavalóverseny első díja, amellyel Teleki Rékát jutalmazták, nagy elégtétellel tölt el bennünket. Ugyancsak ő hozta el az egyik első díjat az anyanyelvi vetélkedőről is. Szeretném megemlíteni Kicsi Helgát, Kovács Anitát és Marti Vanda Orsolyát, akik az egész osztállyal együtt kreatív csapatot alkotnak, és szép eredményeket érnek el az iskolán kívüli munkában is.
Az iskola egyik büszkesége Teleki Réka tanuló. A negyedikes kislány elsős kora óta vesz részt szavalóversenyeken, mindig eljutott a megyei szakaszig. Idén az első díjat hozta haza, és készül az országos megmérettetésre. Tehetségét az anyanyelvi vetélkedő megyei szakaszán is bebizonyította, az egyik első díjjal őt jutalmazták képességeiért. Kedvenc írója Móra Ferenc, és az olvasás szeretetét édesapjától örökölte.
|








