Onlinereklám-ajánlat »
     Printreklám-ajánlat »
 
Bejelentkezés
Hírlevél
Email:


  • email Elküldöm ismerősömnek
  • print Nyomtatóbarát verzió
  • Plain text Csak szöveg
Cikk értékelés
1.00

Címkék
Nincsenek címkék erre a cikkre
Szerző infó
image Jancsó Katalin
Szerző
Főoldal | Körképek | Dálnoki körkép | Elrabolt gyerekkor

Elrabolt gyerekkor

A túlkapásokat nem szabad elhallgatni
         
Like-old ezt a cikket:
 
Like-old a Hírmondó FB oldalát:
     
Hozzászólások száma (a cikk alján): 0

Beczásy István dálnoki földbirtokos 1995-ben adta ki Bekerített élet című önéletírását, amely a kollektivizálás egyik kordokumentuma. A 2007-ben 99 évesen elhunyt agrármérnökre, Dálnok díszpolgárára sokan emlékeznek még, mert az átélt meghurcoltatások ellenére utolsó éveiben is tele volt tervekkel, életigenléssel. Lánya, Tánya a viszszaszolgáltatott birtokon él. Kérésünkre megosztotta emlékeit gyerekkoráról, amelyet durván megtört a család dobrudzsai deportálása és a szülőktől távol töltött esztendők.

– Keveseknek adatik meg az, hogy egy ilyen szép uradalomban éljen.

– Sajnos, ezért a pazar birtokért nagyon megszenvedtünk, hiszen innen hurcolták el a családunkat 1949. március 2-án éjjel, egy szál ruhában. Ezután megkezdődött a fosztogatás, még az őseink holttesteit is kihajigálták a kertben lévő kriptából. Ha a halottaknak nem kegyelmeztek a kommunisták, az élőkre még annyit sem adtak. A testvérem tíz, én hatéves voltam, ezért őt sokkal jobban megviselte a helyzet. Másfél év sepsiszentgyörgyi kényszerlakhely után továbbvitték a családot Dobrudzsába.

– Mit kezdtek a gyerekekkel a munkatáborban?

– Barakkokban laktunk, az ottani orvos igazoló papírjainak a segítségével engem hazaküldtek Marosvásárhelyre, a nővéremet Brassóba. Három év után láthattam viszont a szüleimet, de amúgy a 14 év alatt csak a nyári vakációkban engedtek hozzájuk menni, ők nem hagyhatták el kényszerlakhelyüket. Aztán apámat koholt vádak alapján bezárták, és senki nem tudta, hogy életben van-e.

– Lényegében magukra hagyva nőttek fel.

– A testvéremmel Marosvásárhelyre kerültünk, közben férjhez mentünk. Szüleink, miután szabadultak, utánunk jöttek, de már késő volt, amit elveszítettünk, azt nem lehetett visszaszerezni. Felhányódtunk nélkülözésekkel és frusztrációkkal kísérve, de ennek ellenére nem csak mi, hanem mindazok, akik ezt hasonlóan végigszenvedték, talpra álltunk és megtaláltuk helyünket az életben.

– Hogyan dolgozták fel a történteket?

– Megalázó volt, és aki érzékenyebb, azt nagyon megviselte, ezért sokan nem beszélnek az átélt tapasztalatokról. Én nem hallgatom el, mert még élnek elegen a kommunizmus hóhérjai közül is, akiknek érdekük a feledés. Édesapám mindig mondta, hogy nem az 1990 előtti kommunistákra haragszik, mert akkor az volt a trendi, hanem a mostaniakra, akik demokráciáról szónokolnak, miközben ők irányítnak ma is, és akadályozzák az igazságot. Egy csomó múltbeli és jelenlegi visszaélést fel kellene göngyölíteni ahhoz, hogy tiszta lappal lehessen továbblépni.

Cikk megtekintve összesen: 484   |   Cikk megtekintve ma: 1
Hozzáadom: Bookmark and Share
  1. Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást!   Bejelentkezés »   Regisztráció »
  2. A hozzászólások/vélemények tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.
  3. A nem helyénvaló, mások hírnevét sértő, mások jogaiba ütköző, obszcén, törvénysértő és a reklám tartalmú hozzászólásokat töröljük.
  4. Egy hozzászólás terjedelme legtöbb 1000 leütés lehet.

Subscribe to comments feed Hozzászólások (0 elküldve):

Szólj hozzá comment