Bejelentkezés
Hírlevél
Email:





  • email Elküldöm ismerősömnek
  • print Nyomtatóbarát verzió
  • Plain text Csak szöveg
Cikk értékelés
0
Címkék
Nincsenek címkék erre a cikkre
Szerző infó
image Hírmondó
Szerző


Főoldal | Körképek | Csernátoni körkép | Temetkezési és halottas szokások Csernátonban

Temetkezési és halottas szokások Csernátonban

– interjú dr. Deák Ferenc néprajzkutatóval –
         
Like-old ezt a cikket:
 
Like-old a Hírmondó FB oldalát:
     
image
Deák Ferenc a felekezeti sokszínűség miatt választotta kutatása helyszínéül szülőfaluját
Hozzászólások száma (a cikk alján): 0

Deák Ferenc Loránd, csernátoni születésű néprajzkutató 2009-ben adta ki Temetkezési és halottas szokások Csernátonban és környékén című munkáját, amely egyben doktori diszszertációja, általa szerezte meg a néprajztudományok doktora címet. A kötet Csernáton és környéke, Kézdiszék lakosságának a halálhoz, elmúláshoz kapcsolódó szokásait és megnyilvánulásait mutatja be. A szerzővel a kutatómunka nehézségeiről, szépségéről és a mű jelentőségéről beszélgettünk.

– Mikor kezdett el kutatni, és honnan a vonzódás a néprajz iránt?

– Már egyetemista koromban az évfolyamtársammal jártuk Erdély különböző tájait, például az Avas térségben, Szatmár megyében vettünk részt kutatásokon. Moldvában volt egy több évig tartó, a román-magyar együttélést vizsgáló kutatás, amelybe bekapcsolódtam. Néprajzkutatónak készültem, jóllehet jelenleg magyartanárként dolgozom. Már az egyetemen érdekeltek az életfordulók átmeneti rítusai, a temetkezési és halottas szokások.

– Miért éppen Csernátont választotta kutatása helyszínéül?

– Csernáton a szülőfalum, egyrészt ezért a gyűjtést könnyebben tudtam végezni. Emellett a település sokszínű vallási felekezetek és etnikumok szempontjából, így érdekes terepet nyújtott kutatásomhoz. Az államvizsga- dolgozatomat is ebben a témában írtam, majd később Debrecenben is ebből doktoráltam.

– Melyek voltak a főbb kutatási területei?

–Több dolgot is vizsgáltam. A népszokásokat egy pszichológiai nézőponton keresztül tanulmányoztam. Például, hogy a temetkezési szokások milyen igényeknek, elvárásoknak kell megfeleljenek, a gyászoló egyén, család hogyan kell kezelje a helyzetet. Mindennek megvan egy előre megírt kódolt forgatókönyve, amely szerint történnek az események. Külön figyelmet szenteltem a különböző etnikumoknak, a vallási közösségeknek. Csernátonban a református közösség nagyon erős. A továbbiakban foglalkoztam a cigányok halálhoz való viszonyulásával. Ők egészen más rítusokat, kollektív emlékeket hordoznak a halálról, kultúrájukat áthatja a haláltól való félelem. A temetésen és az azt megelőző napokban a felfokozott hangerő és alkoholfogyasztás jellemző. A plébános szerepe csak a közösségnek való megfelelés miatt nő meg, ilyenkor ki kell egyezzenek a plébánossal, mert semmilyen adót nem fizetnek az egyháznak. Náluk a gyász folyamata rövidebb, de intenzívebb. Érdekes az ozsdolai pünkösdista cigányok esete, akik helhagyták a cigányságra jellemző halottas rítusokat.

– Az etnikai szimbólumokat is bemutatja könyvében.

– Bővebb leírást a csernátoni kopjafáról adok, a halottas torban kínált kalácsról, az ortodox temetéseken hagyományos koliváról. Tanulmányoztam a református és a kisebbségi vallások kapcsolatát is. Találtam olyan elemeket, amelyeket kölcsönösen vesznek át egymástól. A kötetben több oldalt szenteltem a gyászjelentő-szórólapok elterjedésének, a temetőkultúrának, továbbá tárgyalom a kommunizmus hatásait a temetőkre, a sírgyalázásokat. Könyvem tízéves kutatómunka és adatgyűjtés eredménye.

Cikk megtekintve összesen: 4246   |   Cikk megtekintve ma: 1
Hozzáadom: Bookmark and Share
 
 Facebook hozzászólások:
 
 
 (Névtelen) hozzászólások:
 


  Szólj hozzá, írd meg véleményed:





  1. A hozzászólások/vélemények tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.
  2. A nem helyénvaló, mások hírnevét sértő, mások jogaiba ütköző, obszcén, törvénysértő és a reklám tartalmú hozzászólásokat töröljük.
  3. Egy hozzászólás terjedelme legtöbb 1000 leütés lehet