– Mikor kezdett el kutatni, és honnan a vonzódás a néprajz iránt?

– Már egyetemista koromban az évfolyamtársammal jártuk Erdély különböző tájait, például az Avas térségben, Szatmár megyében vettünk részt kutatásokon. Moldvában volt egy több évig tartó, a román-magyar együttélést vizsgáló kutatás, amelybe bekapcsolódtam. Néprajzkutatónak készültem, jóllehet jelenleg magyartanárként dolgozom. Már az egyetemen érdekeltek az életfordulók átmeneti rítusai, a temetkezési és halottas szokások.

– Miért éppen Csernátont választotta kutatása helyszínéül?

– Csernáton a szülőfalum, egyrészt ezért a gyűjtést könnyebben tudtam végezni. Emellett a település sokszínű vallási felekezetek és etnikumok szempontjából, így érdekes terepet nyújtott kutatásomhoz. Az államvizsga- dolgozatomat is ebben a témában írtam, majd később Debrecenben is ebből doktoráltam.

– Melyek voltak a főbb kutatási területei?

–Több dolgot is vizsgáltam. A népszokásokat egy pszichológiai nézőponton keresztül tanulmányoztam. Például, hogy a temetkezési szokások milyen igényeknek, elvárásoknak kell megfeleljenek, a gyászoló egyén, család hogyan kell kezelje a helyzetet. Mindennek megvan egy előre megírt kódolt forgatókönyve, amely szerint történnek az események. Külön figyelmet szenteltem a különböző etnikumoknak, a vallási közösségeknek. Csernátonban a református közösség nagyon erős. A továbbiakban foglalkoztam a cigányok halálhoz való viszonyulásával. Ők egészen más rítusokat, kollektív emlékeket hordoznak a halálról, kultúrájukat áthatja a haláltól való félelem. A temetésen és az azt megelőző napokban a felfokozott hangerő és alkoholfogyasztás jellemző. A plébános szerepe csak a közösségnek való megfelelés miatt nő meg, ilyenkor ki kell egyezzenek a plébánossal, mert semmilyen adót nem fizetnek az egyháznak. Náluk a gyász folyamata rövidebb, de intenzívebb. Érdekes az ozsdolai pünkösdista cigányok esete, akik helhagyták a cigányságra jellemző halottas rítusokat.

– Az etnikai szimbólumokat is bemutatja könyvében.

– Bővebb leírást a csernátoni kopjafáról adok, a halottas torban kínált kalácsról, az ortodox temetéseken hagyományos koliváról. Tanulmányoztam a református és a kisebbségi vallások kapcsolatát is. Találtam olyan elemeket, amelyeket kölcsönösen vesznek át egymástól. A kötetben több oldalt szenteltem a gyászjelentő-szórólapok elterjedésének, a temetőkultúrának, továbbá tárgyalom a kommunizmus hatásait a temetőkre, a sírgyalázásokat. Könyvem tízéves kutatómunka és adatgyűjtés eredménye.

Cikk megtekintve összesen: 1389   |   Cikk megtekintve ma: 1

Hozzáadom: